Ádvent ELSŐ vasárnapja

Az ádventi koszorúnk, amit anya készített, és meg is gyújtottuk rajta az első gyertyát ma az ebéd közben.

Make a Smilebox photobook

Járok, kelek

Egyenlőre ez továbbra is a menő. Egyre többet ügyeskedem, egyre többet mászkálok egyedül. Ha elpottyanok odamászom valamihez és felállok,hogy mehessek tovább... Van két kis magam kreálta szavam is, amit szokszor hasonló helyzetekben használok, anya szerint szeretnék velük mondani valamit, de nem pontosan értik még. A kisujjammal is egyre többet mutatok, és ha tudom hogy valamit nem szabad, de szeretném, akkor anyára nézek és mondom "em".. :) Aztán vagy lelkesen bólogatnak, vagy jön a tiltás. Már a lépcsőt is kinéztem magamnak, de még szerencsére nem annyira harciasan. De 1-2x már kapott anya azon,hogy fogom a fotel karfáját és emelem a lábikóm, ami már az első lépcsőfokon van. Arra még nem jöttem rá,hogy mászva könnyebb lenne feljutni, úgy akarok mint a nagyok, gyalogolva, de szerencsére az még annyira nem megy.

Rájöttem arra is hogy a játékokat vissza is lehet tenni a dobozba. Egyre többször dobálom bele amit mellette találok. Tegnap így játszottam az építőkockákkal. Kristóf elkezdett építeni és a doboz mellett is voltak kockák. Én pedig elkezdtem beledobálni őket. Utána persze ki is vettem, aztán fogtam és kiborítottam a dobozt, de most a belepakolás a sláger. Ezt még eddig nem csináltam.

Rettentően értem ha anya mondja, "Maja gyere, hami!" Jár kezem lábam és szinte ugrálok az örömtől a kezében. Ugyan ez van ha azt mondja, "Maja búva?" :D Tudom,hogy megyünk aludni.
Ma délelőtt nagyot hancúroztam Kristóffal. Lovacskázott velem meg hintáztatott, megpuszilta a nyakamat és élveztem. Ezúttal nem nyafogtam. De anya már figyelmeztette őt,hogy ha sokat gonoszkodik velem akkor már egyből sírva fogok fakadni amikor a közelembe jön. Tegnap rátolta az autót a kiskezemre... fájt és sírtam.. :( Utána már nem is volt kedvem hozzá hogy ölelgesen. De ma megengedtem neki és mindketten élveztük.

Tegnap voltunk anyával hármasban bevásárolni. Amit addig élveztem még a bevásárlókocsiban ülhettem és nézelődhettem. Megint megcsodáltak természetesen. :) De az autó nem nagyon jött be. Viszont anya észrevette,hogy amint elindul azért a sírást abbahagyom, legalább is rövid távon.

Csütörtökön keresztanyu vigyázott rám egy kicsit. Először játszottunk együtt egy keveset, aztán jött az én alvásidőm, és ő fektetett le. Egyből el is aludtam neki. Ez alatt volt Kristóf és anya a doki néninél.

Sétálok, sétálok egy kis dombra lecsücsülök...

És közben is dumálok.. de nagyon figyelek és koncentrálok ám. Ha pedig fenékre huppanok, vagy megbillenek, akkor elmászom a legközelebbi helyhez ahol fel lehet állni és folytatom tovább gyalogosan. :)És anya szerint már beszélek is. Tegnap nyújtottam felé valami játékot és mondtam valamit babanyelven. Anya meg mosolygott,mert olyan volt mintha azt mondtam volna,hogy tessék. Ő elvette, mondta hogy köszönöm, én meg elégedetten továbbmentem. :D A kis mutatóujjam is kezdem használ és mutogatni dolgokra. Mondok is hozzá valamit, és ha Kristóf jó passzban van, akkor elmondja mi van ott, aminek én felettéb örülök. Ma sajnos nem volt abban,mert ráütött a hátamra... :( Én csak néztem nagy szemekkel... :( Nem igazán érti Kristóf hogy én még csak úgy tudok játszani,hogy mindent a kezembe veszek és megnézem, ütögetem, és nem szánt szándékkal szedem ám szét az építményeit... :( Anya szomorú volt miatta, és a végén Kristóf is sírt.. :(

10 hónapos lettem én

Akár a szoba felét is bejárom,ha úgy van kedvem. Talán az egészet is már sikerült. Kicsi részeges vagyok, anyáék szerint,mert dőlöngélek és lehuppanok a végén, de nagyon küzdök és sokat gyakorolok. MÁr amikor gonosz ősöm nem a járókába száműz,mert neki az emeletet fel kell mosnia,meg a fürdőt is.. Borzasztó! :D

Ma pedig a védőnénihez is eljutottunk. Bár mikor 2x lecipelt anya az emeletről fél 12-kor és meglátta hogy esik, majd agybajt kapott, de aztán nem volt más választása, rátette az esővédőt a kocsira, ő pedig ázott. Még jó,hogy közel a védő néni, és nem esett nagyon.

Az adataim 10 hónaposan:

9600g és 75cm. :D

A védőnéni szerint nagyon hosszú vagyok. Anya szerint mindnekire ezt mondja. :D Étvágyam pedig van, az tény. Nagyon tudok az utolsó kanál után reklamálni, és mindegy ám előtt mennyit ettem... az utolsót nehezen viselem. :D

Itthon ma durmoltam 2x2 órát, és 3-4-ig Anikó vigyázott rám. Így anya megúszta hogy 3x is lecipeljen ma. Ráadásnak a postán is volt és Kristófnak is vettek egy hótaposót. Most pedig enyém az én anyukám, ha végzett itt a ténykedéssel,mert Kristóf este 6-ig szomszédol. :D

10 lépés

Nagyon be akarok hozni valamit. Tegnap este ezerrel pörögtem. Jártam, estem, keltem. Lefejeltem a zenélődobozt, meg hasravágódtam vagy 100x. Persze mindez úgy buli hogy minimum 1 dolog a kezembe is legyen.. Az esés viszont így annyira nem vicces.

Ma pedig anyába kapaszkodva egyszer gondoltam egyet, megfordultam, elengedtem és 10 szép kis lépést tettem, aztán pedig leereszkedtem négykézlábra és másztam tovább.. :D Szóval Mikulás bácsi, gyere hozzánk,mert megmutatom már addigra neked hogy tudok járni a lakásban. Anya szerint biztos így lesz!! :D

Nagyon akarok már sétálni egyedül

KORÁBBI KÉPEK RÓLAM. VALAHOGY MOST KERÜLTEK ELŐ. :)

De nagyon! Annyit küzdök érte! Nagyon szeretek kint garázdálkodni a szobában, és ha anya vagy apa elég közel ül a kanapéhoz akkor azzal játszom hogy köztük és a kanapé között gyaloglok. 3-4 lépést is megteszek már teljesen egyedül, kapaszkodás nélkül. És mindig, folyton gyakorolom. :D A járókában is már csak úgy jó játszani,hogy a hátam nekitámasztom a rácsnak és így mind a két kezemben lehet valami, vagy lehet tapsolni. Ezt nagyon élvezem. És mi munka még ebbe a testhelyzetbe tornázom magam!

A másik dolog amit a napokban megtanultam, hogy mostmár meg tudom nyomni a játék telefonon, a zenélő kulcson, a zenedobozon a gombokat. Direkt és nem véletlenszerűen. Eddig csak le akartam venni őket a kezemmel, de most az ujjacskámmal benyomom, és élvezem hogy hangot ad ki. :D

Valahogy az autóval is barátságba kerültem. Na jó, anyáék ne vállalkozzanak 100km-t utazni velem, de a 7km-es Kosd-Vác távot már ordítás nélkül kibirom. Sőt a városban is elmehet anya vásárolni velem autóval, nem bömbölöm végig a visszafelé utat.. :) Múlt pénteken egészen Pest elejéig mentünk, és akkor is csak inkább nyafi volt. Na jó, visszafele elfogyott a türelemem és ordítottam, így megkaptam a cumim, csak hát ezzel be is aludtam. Aminek az lett a vége hogy háromnegyed 9kor még mindig rajcsúroztam az ágyamban. De a héten Dunakeszire tett kiruccanásunk során oda és vissza is jól elvoltam az autóban. :D

A hétvégén én is voltam disznótorban. Az elején megnéztem a busit amint ott feküdt, de ez nekem még nem sokat jelentett. Aztán bent játszottam először anyával, majd Anikóval, Kristóffal és Lilivel. Tetszett a dolog. Aludni is aludtam másfél órát délelőtt. Aztán újra jött a játék, és 1 óra után közösen mentünk aludni, mindenki más-más szobába. Szerencsére ekkor sem volt gond, szépen kipihentem magam, így a délután is jól telt. Ekkor már apa , keresztapu és papa is csatlakozott a játékhoz, meg persze dédi is megdajkált kicsit. Bár nekem estére nagyon anya hiányom lett, hiába nyüzsögtek körülöttem százan, ha anyát megláttam folyton nyafizni kedtem. Nem is győzte anya másnap bepótolni a dajkálást. :d Másztam rá és hízelegtem meg bújtam amikor csak lehetett.

Mivel Kristóf beteg, így a héten nem jutunk el a védő nénihez, de reméli anya hogy hétfőn el tud vinni,mert kíváncsi a 10 hónapos méreteimre. Szerinte nőttem és hízni is híztam,bár ezt talán kevesebbet. De az étvágyammal nincs gond!

ÉN tudom hogy mi következik...

... de anya nem mindig. Pedig én nem is ismerem az órát. De milyen dolog hazaérni a vásárlásból 8:50kor és akkor még engem a járókába száműzve nekifogni pakolni,meg a mosogatóból elrámolni az edényeket???? Kérdem én!!!! Hiszen én ilyenkor aludni szoktam menni.. különben is szomjas voltam. :) Anya megértette, kaptam inni és 9:10kor már aludtam is. Majdnem 11-ig. :D

És a déli alvás előtt anya akkorát nevetett rajtam! Már nyafogtam, tudta ő hogy mi a gond hiszen elmúlt háromnegyed 1. Aztán felemelt, én meg a fejem először a bal, majd a jobb vállára tettem le.Aztán mivel nem történt semmi, így elkedtem ugrálni a kezébe és hümmögni hozzá. Anya kacagott. Mintha azt mondtam volna: "Na, menjük már, hát aludni akarok!" Aztán ahogy a lépcsőn elindultunk felfele én kacagtam. Az ágyba lért a fejem,megkaptam a hálózsákom meg a cumim és aludtam 2 perc alatt.

Döbbenet!

Esős napok, kocsi nélkül

Korábbi én! :D

A hetünk eddig eléggé úgy alakult, hogy be voltunk zárva. Azaz a hét elején autóval mentünk Kristófért, vagy azzal vittük,mert igen fura időjárások voltak erre felé. Hétfőn még sétálva jöttünk haza. Voltunk a főtéren, egy boltban, a vasútállomáson is vonatokat nézni. Aznap még szépen sütött a nap. De kedd,szerdán szinte egész nap esett... :s Így kedden keresztanyuék vigyáztak rám délután még anya elment Kristófért az oviba. Szerdán meg ma pedig ki sem tudtunk mozdulni,mert apának az autóra szüksége volt, így ő vitte és ő hozta Kristófot az oviból. Mi meg bentről néztük az esőt. És annak ellenére,hogy mindkét nap 3,5-4 órákat aludtam napközben (2 turnusban összesen) még is nyafi voltam. Anya úgy látja megint a fogak macerálnak egyrészt,mert a székletem is lazább, és a nyelvemmel újra játszom és folyatom a nyálam..

Ma már csodás szép napos idő van, innen bentről. Bár anya úgy látja a szél fúj, tehát lehet hogy nem is olyan csodás az.. hát délután kiderül. Mert keresztanyuék mennek ma Kristófért, aztán pedig jönnek és összeszednek bennünket anyával és megyünk ki mamáékhoz egy picikét. Hétvégén disznót vágunk, akkor úgy sem fog ráérni senki velünk foglalkozni, így talán ma lesz rá lehetőség..

Hancúrozó, hízelkedő

Mostanában akkor vagyok a legboldogabb ha mindenki itthon van. Jövök megyek, ácsorgok, csimpaszkodok mindenkibe és bújok. Nagyon tudok apának és anyának hízelegni és bújni, hemperegni az ölükben. Tegnap már Krsitófnál is próbáltam, ő annyira nem díjjazza, de egy kicsit hagyta. Aztán belehúzott az ölébe és énekelt nekem Hinta palintát,meg Zsipp-zsupp-ot. Közben "dobált" a térdén. Tetszett nekem!

Hétközben az alvásommal semmi gond nincs. Sokszor már 9kor replikázom, még ha majdnem fél 8 mire anya kihalász az ágyból, akkor is,hogy aludni akarok. És fél 11-11ig alszom. És utána is már 1 óra előtt nekikezdek a műsornak, aminél ha anya nem veszi a lapot akkor a végén sírva fakadok hogy aludni akarok. A délután nem mindig sikerült az alvás igazán hosszúra, de elvoltam általában utána. Csütrötökön egész nap kettesben voltuk anyával itthon,mert Kristófot az ovi után keresztanyu vitte fodrászhoz meg mamáékhoz. De nagyon tudok mindig örülni ha megjön ő és apa is. Már ha szól a kis zeneasztal akkor is meghallom az ajtócsengőt. És lesek arra, mondom hogy "mmmm" és keresem ki is jött. És ezres vigyorral köszöntöm apát. Ha pedig Kristóf köszön nekem és mosolyog, akkor is madarat lehet velem fogatni.

Tegnap itthon voltunk 4-esben, csak akkor ment el apa egy időre mikor mi délben elaludtunk. Délután meg Kristóf és apa lépett le egy időre, elementek kenyérért és majonézért,mert anya melegszendvicset ígért Kristóf kérésére. :)

Egyre hosszabb ideig megállok már egyedül. Sőt tegnap apának tettem két lépét kapaszkodás nélkül és úgy dőltem bele a karjaiba.. Egyre merészebb is vagyok. Főleg csak egy kézzel kapaszkodok akkor mikor ezt teszem és sokszor hurcibálok már dolgokat a másik kezemben. Akár mászás közben, akár mikor fel akarok állni. Persze néha lesz belőle így potty is.. a minap a fotel szélt találtam el a fejemmel közben... :s de általában óvatos vagyok és ügyesen gurulok esés helyett.

BLOGDÍJ

Szabina Hercegnő életét és a kishugicájáét nem is olyan rég óta olvassuk. Mégis mindjárt egy díjjal kedveskedtek nekem. Köszönöm szépen nekik!!

Én is továbbítanám azon kedves barátaimnak, akiknek még Kristóf révén a díj nem jutott el:

Anna Lujza

Nóra baba

Kriszta és Boróka

(Nem olvasunk annyi blogot mint amennyit szeretnénk, így nem tudunk 5 embert megemlíteni. A többi szeretett barátunkat már Kristóf megemlítette. :) )

Hétvége

Lilike születésnapját ünnepeltük szombat délután. Én ennek ellenére felbosszantottam jó anyámat azzal, hogy a déli alvásomat fél órásra minősítettem... Anya csak lesett,mert hiába tett vissza 10x, Kristóf is aludt, csend volt, nem aludtam vissza... Így indultunk neki a délutánnak, ami meglepően jól és nyugisan telt.
Dajkáltak:
Megvicceltek:



Ölelgettek:



És mind ezt jól tűrtem. :) A nagyok a szobában játszottak, én anyuék között jöttem-mentem, játszottam. Elvoltam egészen az indulásig. Itthon pedig hamar beájultam. A tejcsim sem fogyott el mind.

Vasárnap délelőtt apával játszottunk, anya a konyhában ténykedett. Az alvásom ekkor is katasztrófa volt, anya már a haját tépte.

Délután pedig végig jártuk a temetőket és leraktuk a megemlékezés koszorúit a sírokra, mécseseket gyújtottunk. Engem még annyira nem kötött le, bár a fények tetszettek, de akkorra már kellően untam is az egészet. Itthon még mászkálhattam egyet, amitől felélénkültem kicsit. aztán ismét jól beájultam a tejcsi közben.

Tegnap kocsival vittük Kristófot az oviba, és utána vásárolni mentünk anyával. Hazafele úgy bealudtam az autóban, cumi nélkül minden nélkül a 3 perces úton, hogy anya mikor kivett ránéztem és visszadőltem a vállára. Ha mögöttünk nem szólal meg a Bandi bácsi (a szomszéd) akkor tuti aludtam volna még felér velem. Így játszottam egy fél órát még fent, és végre nem ordítottam végig még anya elpakolta a ruhákat meg kissé a konyhát rendbeszedte (10perc). Aztán pedig jókat aludtam tegnap és ma is, ahogy kell, ahogy illik.. Hogy mi történik hétvégén??? Ez kész rejtély.

Ma a piacon voltunk reggel, délutánra meg játék van csak tervezve anya részéről. Holnap délelőtt pedig Lujzi barátnőm jön az anyukájával. Azaz az anyukája biztos, reméljük hozza Lujzit is. Hoznak nekem szépséges rucikákat! :)