Látogatás a Vasúttörténeti parkban

Életemben először én is eljutottam végre a vonatok országába! Nagyon szeretem őket, szívesen nézem amikor Vácon az állomásra megyünk, hogyan indulnak és érkeznek a vonatok. Így én is nagy izgalomban voltam mikor anya ébredés után bejelentette, hogy május utolsó szombatján a Vasúttörténeti parkba teszünk kirándulást.
A kisvonat egyből elvarázsolt és alig vártam hogy felüljünk rá. Nagyon élveztem, ez a fotón is látszik, szívesen mentem volna rajta még vagy 4-5 kört. :D
Utána gyalogosan is bejártuk az útvonalát. Nasiztunk a tó partján, bekukucskáltunk a barlangba, amin keresztül haladt. Aztán felmásztunk egy vasúti felüljáróra is és elmentünk a hajtánypályához, ahol igazából kipróbálhattuk együtt a hajtányozást. Én anya ölében ültem, Kristóf apával szemben és úgy ment a hajtányunk mint a golyó, a pályán! :D
Felmásztunk pár vonatba, mozdonyba is és megnéztük belülről őket.  A vonatmakettek is nagyon tetszettek, élvezetettel néztem ahogy eltüntek a kis vonatok az alagútban, hogy aztán felbukkanjanak egy másik részén a pályának. Persze a játszóteret is ki kellett próbálni, ahol csúszdáztam, hintáztam, mászókáztam kedvemre, és a fordítókorongról sem maradtunk le apával és Kristóffal. :)

Nagyon kellemes délelőtt volt, nem is akartam hazamenni. De úgy elfáradtam, hogy a haza úton nagyon hamar elnyomott a buzgóság. :)

Anna,Peti és Gergő után szabadon

Anya tervei ma megvalósulni látszottak, bár az út fele után, mikor is kiderült hogy a pontos cím itthon maradt, kissé tanácstalanná váltak őseim, de azért csak megoldották a helyzetet, némi telefonos és közönség segítséget igénybe véve. :D Nem a Széchenyi-hegyi megállónál, de Normafánál sikerült felszállni a gyerekvasútra és eljutni vele a kiszemelt célhoz. A János-hegyi megállónál szálltunk le és onnan egy kellemes erdei séta következett. Nem volt semmi hiszti, fáradtság a részemről, szépen haladtam felfele. Csodáltuk a természetet, élveztük hogy az erdőben sétálhatunk. Aztán a játszótérnek is megörültünk, de aztán hamar kiderült ,hogy mindössze egy újabb építésű mászóka van rajta, csúszda sincs így nem sokáig időztünk itt el,hanem folytattuk az utunkat az Erzsébet kilátó felé. Felfele a rendes úton még visszafele a lépcsőkön haladva közlekedtünk. Aztán amikor megláttuk a kilátót már csak azt kérdezte meg százszor,hogy felmegyünk-e a tetejére. Bátran, anya tériszonyával mit sem törődve vágtáztam felfele, és odafent is utáltam hogy anya folyton belém kapaszkodik, hiszen hogy bírnám már el az ő súllyát... :D Még jó,hogy lefele nem kellett cipelem. A kilátás gyönyörű volt, főleg amikor visszaérve Normafára megcsodáltuk onnan is a tájat és rájöttünk,hogy innen is látszik az Erzsébet kilátó ahol nemrégen még a legtetejéről tekintettünk körbe. :D Nagy élmény volt a vonatozás, a séta is és egyáltalán nem látszott hogy már 1 óra volt mire az autóhoz visszaértünk. Ezúttal a hiszti is elmaradt, néhány perc beszélgetés után beájultam az autóban és csak itthon a parkolóban tértem magamhoz. Így a déli alvást is kipipáltuk. Ezt némileg labilisabb délután követett, több hisztivel a kelleténél, de volt babázás, autózás, építés, palacsinta evés és egy kis hiszti után azért vacsora is.
Mindent összevetve tartalmas és nagyon kellemes nap volt ez a mai! :D

Hiánypótlás - áprilisi kirándulásaink

Bár az anyáknapját már leírta anya ami május 10-én volt a mi csoportunkban, de előtt áprilisban 2 helyen is jártunk anyáékkal.
Voltunk a Tropicariumban ismét ami most még sokkal jobban tetszett nekem mint tavaly. Nem túl sok mindenre emlékeztem a tavalyi kalandból. Most viszont szívesen figyeltem a nagy halakat, a madarakat. A krokodilt is megcsodáltam és a pici majmocskák is tetszettek nekem. Kellemes kis séta volt, jó kis időt töltöttünk el. A nagy cápák és a nagy akváriumba úszkáló halak voltak a legnagyobb nevezetességek. Minden oldalánál elidőztem és nézegettem őket. Persze közben nem bírtam az energiámmal és folyton jöttem-mentem szaladgáltam. Kellemes délután volt. Anya még vacsiról is gondosokodott így mikor kijöttünk hozzákezdtünk a sajtos csiga megdézsmálásának, és sétáltunk még egy nagyot az áruházban is.

Április végén pedig, a 4 napos hosszú hétvégén is sokat bicikliztünk, voltunk Flock pusztán a minden évben megrendezésre kerülő mezőgazdasági kiállításon. Tánccsoportok léptek fel, lovas, kutyás bemutatót is láttunk. Felmásztunk hatalmas kombályba, ettünk fini kürtős kalácsot és megnéztük az állatokat: barikat, cocákat, teheneket és egy kis terembe különböző házi kedvencet is láttunk. Pl. 2 kígyót amik egy nagy fiú kezei között tekeregtek. Részt vettünk egy rajzversenyen is ahol filctollakat nyertünk.

Ezen a hétvégén még keresztanyuékkal is elmentünk kirándulni. Voltunk Királyréten, ezúttal autóval mentünk fel és vittünk sok mindent ami a tűzrakáshoz kell. Sütöttünk szalonnát amihez a fát az erdőben gyűjtöttünk és apa rakta a tüzet. Készítettünk héjjába sült krumplit is a parázsban. Jól belakmároztunk majd a játszótérre vettük az irányt, ahol jókat másztunk, csúsztunk és szaladgáltunk.. A patak mellett is elidőztünk egy kevés ideig és apával meg keresztapuval mi gyerekek fel is másztunk a hegyre, ahol persze sikerült párszor elbotlanom is. Haza már jó későn értünk és persze nem kellett altatni senkit sem. Még lovaskocsi fogatot is láttunk többet is ami nagyon tetszett nekem.

Első anyáknapi ünnepségem

Elérkezett ez a nap is. Nagyon hamar eltelt az első pár hónap, és hamarosan itt a nyár, a mini csoportos létem véget ér június 22-ével. Aznap megyünk utoljára oviba tesóval.
És mivel a május is eljött, így a mi csoportunkban is megtartottuk az anyák napi ünnepséget, köszöntöttük az édesanyákat és a nagymamákat. Anya csak ámult és bámult,mert annyira ügyesek voltak ezek az alig 3 éves kis porontyok. Összesen 1 kisgyerek nem volt hajlandó elhagyni anyucija ölét, és 2-en voltak akik néha-néha visszatértek. Mi többiek pedig ügyesen figyeltük hol Szilvi néni hol Klári néni utasításait és énekeltünk, mondókáztunk, játszottunk közösen. Folyamatosan mondtam az összes versikét, nem voltam megilletődve, nem foglalkoztam a sok emberrel, csak az ovónéniket figyeltem. A végén a Kulipintyó c. mesét adtuk elő, és abban én voltam a Szerénke egérke. Okosan, hangosan mondtam el azt a pár mondatot ami a szerepkém volt. :) A műsor végén pedig átadtam anyucinak a kis virágcsokrot, közte a magam által festett hungarocell szívecskével. :D Mama pedig egy kis képecskét kapott, amin egy tulipán volt, amit mi hajtogattunk, ragasztottunk az óvónénik segítségével. :)
20 perces műsor volt, ami anya szerint jó teljesítmény az ilyen picikéktől.
Utána Kristóf és anya a zenesuliba mentek mi pedig apával megvettük a még hiányzó kellékeket az akváriumunkhoz. Ugyanis Kristóf nagyon szeretett volna halacskákat, és anyáék beleegyeztek. Papánál a padláson találtunk akváriumot, köveket, kagylókat és már csak a többi hozzávalót kellett megvásárolni. :)

Miután pedig mindenki végzett, elmentünk fagyizni is, hiszen 10-én gyönyörű idő volt itt felénk, kellemes meleg.