Ha ősz akkor újra óvoda ...

Beköszöntött az ősz. Ez az évszak egy újabb változást hozott az életünkbe. Kristóf első osztályos lett, így most már csak jómagam hagynak a szülők reggel az óvodába.. És mivel a hajnali gyaloglás sem lopta be magát a szívembe már az első napon, így én vagyok az akivel az ovit nyitják... :D Na jó nem, de majdnem.. A héten pl. minden nap én voltam az első a csoportban. Mert hát már 7 órakor indulnunk kell itthonról ahhoz, hogy Kristóf háromnegyed 8 előtt az iskolába érkezzen.
De az óvoda továbbra is jó.. Persze vasárnap annyira nem vagyok boldog, hogy két itthon töltött nap után újra oviba kell menni.. meg az ott alváson is alkudoztam az első héten, de aztán tudomásul vettem hogy ez a dolgok rendje.. Anya visz reggelente bennünket, vagy közösen apával, ahogy ez már a múlt félévben is bevált szokás lett, és délután apa vagy mama jön értünk, attól függően apa hogyan dolgozik. Mi szeretjük nagyon, főleg ha mama jön.. El tudnánk viselni minden nap. :D

Állatkerti randevú

Még Kristóf július elejét az úszótáborban töltötte addig én betegeskedtem. Sajnos már a nyaralás alatt kezdődött,mert kötőhártya gyulladást kaptam, de hazaérve bár a szemem rendbe jött, valami bakteriális nyavaja támadott rám. Napokig nagyon lázas voltam és csak a vérvétel eredményéből derült ki a doktor néni számára,hogy az antibiotikum kúra lehet a megoldás.
A hétvégére viszont már teljesen jól voltam.Megtartottuk Lili névnapját és jól éreztük magunkat közösen mamáéknál. Aztán hétfőn hazaköltöztünk, de hogy ez a hét se legyen unalmas szerdán elmentünk az állatkertbe. Bár tavaly is voltam, ez az idei már igazi élmény volt a számomra. ÉLveztem, értettem és nagyon jól éreztem magam. Játszótereztünk, csodás lepkéket láttunk a lepkeházban. Megcsodáltuk a zsiráfot, orrszarvút, a madárházat, a macikat, tigriseket és még sok más állatot. Délután 3 óra volt mire az ebéden is túl jutottunk itthon és altatni sem kellett, a délutáni csendespihenőmet már alig vártam. :D

Aztán a következő hétvége is az ünneplés jegyében telt,mert eljött Kristóf névnapja és mama szülinapja, amit méltón megtartottunk. Ismét egy éjszakát mamáéknál aludtunk amit annyira vártam. Pedig hétfőn jöttünk haza, de mi már Kristóffal szerdától számoltuk vissza a napokat hogymikor mehetünk megint a mamáékhoz aludni. Anya sütött fini és csodás tortát a mamának, készült sok-sok sütike. És bár az időjárás megviccelt bennünket és beszorultunk a lakásba, azért ott is jól eljátszottunk, és mikor Lacusék és a kisbaba Titus is megjött, akkor volt csak nagy az öröm és a játék. :) Este még a szalonnasütést is megkockáztatta anya, de sajnos nem volt szerencséje, nem bírt ki az idő még fél órát, csak rá kellett kezdenie az esőnek. De anya feltalálta magát. Fölénk állt az esernyővel, hogy az a szalonna csak meg tudjon sülni a tűz fölött, és odabent meg tudjuk csemegézni. Hiszen egész nyáron erre vártunk! :)

"Nekem a Balaton, a riviéra..."

Az idei nyaralás gyorsan indult, de annál jobban sikerült. Pár héttel későbbre volt tervezve az indulásunk, de mivel anyáék idén a Balatoni kempingezést tűzték ki célul, végül is bármikor megvalósítható volt ez a terv. A kánikula, és a nagy meleg, na meg a Balaton 30 fokos vize végül is július 2-án késztetett bennünket indulásra. 4 éjszakát töltöttünk Siófokon az Aranypart Kempingben. ahol remekül teltek a napok. A sátor állítás is egy nagy kaland volt a maga nemében,mert apa még sose látta felállítva mamáék sátorját, így anyával együtt ügyeskedtek rajta. A végeredmény azért teljesen kielégítő lett.. Főleg hogy utána lett ám fini lencsefőzelék fasírttal, és aki nem lakott még jól, az kapott paradicsmot, kenyeret és fasírozottat repetában. :D Ezt követően anya készített nekem egy kényelmes, szellős fekhelyet az árnyékban, az autó hátsó ülésén, ahol békésen szunyáltam több mint egy órát. Utána pedig, irány a Balaton, innen estig már csak némi alma és egy kis söröcske csalogatott ki bennünket vagy 10 perc erejéig..
Kedden reggelről látogattuk meg a nagy tavat és fürdőztük a habokban, aztán felszedelődzködtünk és Siófokra mentünk a Főzelékfaló nevű helyre, ahol nagyon finit ebédeltünk. Ráadásnak egy hűvös, kellemes pince helységbe ülhettünk be elfogyasztani az ebédet, ami a kinti 40 fokban nagyon jól esett mindenkinek. Utána visszamentünk a kempingbe, hogy csicsikáljak egyet, a délután pedig a vásárlásé lett, hogy beszerezzük az ennivalókat a hétre.
Szerdán felkerekedtünk és Szántódig autóztunk, ahol felsétálva a kopra átkeltünk a Balaton legkeskenyebb pontján. Tihanyba érkeztünk a szikrázó napsütésben. Itt pedig már egymással versengve várták a vendégeket a kisvonatok. Egy ilyen kis járművön mentünk fel egészen a Tihanyi apátságig. Itt gyönyörködtünk a tájban, a Balatonon úszó sok-sok vitorlás hajóban. Sétáltunk, megnéztük a belső Balatont, majd vissza visszavonatoztuk az állomásra ahol már várt a komp bennünket. Szántódra visszaérve egy hattyúcsaláddal is találkoztunk, akiket megetettünk és gyönyörködtünk bennük..Hazafele még egy kis vásárlás, majd ismételten 9 óra is elmúlt mire elcsendesedtünk és álomba merültünk a sátorban.
Sajnos a nyaralás negatívuma hogy a szemem begyulladt. Vagy a Balaton vizétől, vagy az indulás előtti napi pancsolástól, amikor is Esztergomban voltunk az élményfürdőben keresztanyuékkal. Valami nem tetszett a szememnek így a csütörtököt a reggeli után Siófokon folytattuk, ahol elmentünk a kórházba hogy szemcseppet szerezzünk a szememre. Persze maradéktalanul nem tartottuk be a doktor néni utasításait,mert akkor már többet nem is mehettem volna a vízbe. Ez pedig itt a Balaton partján eléggé nagy kínzás lett volna. Szóval megvolt a szemcsepp, így újra nyakunkba vettük Siófokot, mostmár alaposabban. Megnéztük a csodás víztornyot a belvárosban, sétáltunk a gyönyörűen felújított, feldíszített sétálóutcában, megnéztük a Hüllőkiállítást az egyik bevásárló centrum emeletén. Ezzel pedig majd nem szemben ismét ott volt a Főzelékfaló, így ezúttal is ott ebédeltünk meg. Majd a nagy meleg elől visszamenekültünk a kemping hűvös fái alá, ahol újra aludtam egy édeset. Utána pedig irány a Balaton! Pancsolás, csónakázás, hancúrozás.. Szigorúan csak a víz felett, hogy a szemem minél inkább kímélve legyen.
Az estének volt még egy fénypontja, még pedig az,hogy kibérelhettünk 1-1 kvadot Kristóffal, amivel egy egész órát kerekezhettünk a kemping területén. Nagy kaland volt, és rettenetesen élveztük mind a ketten. Iszonyatosan kitartó voltam és szépen komótosan, de tekertem azt a bringát 1 órán át.. :D
Pénteken már a reggeli ébredés és teendők után neki kellett állnunk. Még az ősök sátrat bontottak mi a játszóteret vettük birtokba. Majd kicuccoltunk a Balaton partjára, apa átállt a kinti parkolóba. Lángost és gyrost ettünk ebédre, aztán pedig én a pléden az igazak álmát aludni tértem, hogy felébredve még egy utolsót csobbanhassak a habokban. Aztán indulás előtt még egy nagyot fürdőztünk, de a közelgő sötét felhők és hogy mamáék várnak, kicsalogatott bennünket 5 óra után a vízből. Mivel a kánikula még javában tarott, így nem is haza, hanem mamáékhoz vettük az irányt, ahol több mint egy hetet töltöttünk el.

Itt a vége, fuss el véle..

Valóban, ténylegesen és végérvényesen véget ért a kisbaba korszak, elkövetkezett a nagylányos időszak kezdete.. Hogy miért is?  Az utolsó dolog is eltűnt az életemből ami a baba koromhoz kötött még, a cumi... Az úgy történt, hogy anya szerette volna az ovikezdéssel megszüntetni ezt a szokásomat, miszerint alváshoz ragaszkodom még a cumihoz. De mivel a munkába állása, a műtétem és az ovikezdés nem teljesen úgy alakult ahogy terveztük és túl gyorsan, számomra félelmetesen történtek a dolgok, anya nem akart még ezzel is bekeverni. Az oviban nem volt cumi a déli alvásnál az első pillanattól, amit kb. 1 hét alatt meg is szoktam. De itthon minden maradt a régiben. Aztán eljött a nyár. Anya azt tervezte,hogy ha ő is itthon lesz nyári szüneten akkor hadjáratot indít a cumi ellen. Megbeszéltük,hogy eltesszük ezt a kis segédeszközt, mert kidobni azért nem akarta, és csak úgy szónélkül elvenni sem. Vett neki anya egy tartót - az utolsó anyagi hozzájárulása a baba dolgoknak :) - abba beletettük.. 1 hétig olyan helyen volt ahol én is tudtam, és bár minden este megigértem hogy nem veszem elő, reggelre azért csak a számban kötött ki. Aztán egy este anya eltette olyan helyre miről nem tudtam. Ezen az estén másfél órába telt még el tudtam aludni, anya ott volt, simizett és válaszolt ha aggodalmaim merültek fel a cumival kapcsolatban. Éjjel is többször ébredtem, de pár perces simizéssel aludtam is tovább.. A következő délben 5 perc simizéssel elaludtam, aztán este 15 perc kellett összesen, és már az igazak álmát aludtam. Néhány nap még felébredtem 1-2x éjjel, de aztán az is elmaradt. Az egyetlen kérésem ez volt, hogy anya simizzen még el nem alszom. Ez pedig igazán teljesíthető kérés, főleg ha pár percet vesz csak igénybe a dolog. :) Azóta nagylány vagyok, cumi nélkül alszom! És a hab a tortán,hogy mindez pár nappal a nyaralásunk előtt történt június 28-án. Július 2-ántól pedig 5 napot a Balatonnál sátoroztunk, ami egy újabb kaland volt a számomra,hiszen ilyenben sem volt még részem. Délben a hűvösben, a szellős autóban aludtam és ugyancsak cumi nélkül, úgy hogy anya 5 percig simizett mindössze... Az utolsó nap pedig a strandon, a jövő menő emberek között töltöttem a délutáni sziesztámat, úgyhogy hogy anya húzott a pléddel együtt arrébb,mert a napocska folyton ki akart sütni.. és ez sem hatott meg... MÁsfél óra után úgy kellett ébreszteni,hogy vár a Balaton egy utolsó csobbanásra. :D

Sose gondolta volna anya, hogy ez ennyire egyszerű dolog lesz. Hogy csak az ő elhatározása és az első nap a következetessége kell hozzá és már működik is ez az egész... De hát így van, csak ennyi kellett..

Hurrá, itt a nyár... és anya!

Szívesen jártam oviba az elmúlt hónapokban, megszerettem Klári nénit nagyon, de Szilvi nénivel és főleg Erzsike nénivel a dadussal is jóba viszonyba kerültem. Az angyalka, a szófogadó, okos kislány, a nagy megfigyelő én voltam. Nyoma sem volt a hisztiknek, makacsságnak, akaratosságnak, durvaságnak, ami azért itthon megjelenik egy nap párszor az életünkben. Az alvással sem voltak gondok, bár azért előfordult többször, hogy nem aludtam, vagy csak éppen. Ezt anya a délutáni hisztik milyenségében szépen le tudta mérni egy idő után.. A nem alvásnak az oka több esetben a rendetlenkedő, nem alvó gyerekek voltak, nem pedig az a tény,hogy cumi nélkül kellett aludnom. Ugyan is a cumi még mindig nagy alvótársam és igazán semmi hajlandóságot nem mutatok rá hogy nélküle aludjak el. Az oviban, de itthon minden alkalommal követelem. És most hogy elkezdődött a nyár, anya próbálkozik, de nem akarja a drasztikus utat választani, miszerint fogja és valami mesével úgy tesz mintha eltűnt volna. Látott már gyereket akin a mai napig látszik,hogy megviselte amikor 2,5 éves kora körül elvették tőle azt ami addig nélkülözhetetlen volt számára a nyugodt alváshoz.
Most pedig itt a nyár, és igyekszünk kihasználni minden percét. Azt is hogy apa furcsa munkarendje most kapóra jön majd azért,mert a heti 2 napnál többet tudnunk együtt lenni vele egész nyáron. A héten már anya is itthon van, úgyhogy számunkra is befejeződött az óvoda. A hétvége is mozgalmasan telt, apa munkahelyén volt családi nap, amit rendkívül élveztem. Volt koncert, arcfestés, lovagoltunk, ugrálóváratam töménytelen mennyiségben. Ettünk fini ebédet, kaptunk kulacsot, gumicukrot, lufit.. És persze ami nem utolsó, voltunk bent apa munkahelyén is gyárlátogatáson, és megnéztük hol dolgozik apa, hol pihen és mivel foglalkozik.. Kristófnak nagyon tetszett de én is már napokkal előtte emlegettem, hogy megyünk majd be apa munkahelyére! :)
Vasárnap pedig ellátogattunk a Hajógyári szigetre, a gyereksziget utolsó napjának rendezvényeire. Itt is ugrálóváraztunk, láttunk lovas bemutatót, játszótereztünk, meghallgattuk a Kaláka együttes koncertjét, megnéztünk egy bohócműsort. Aztán pedig beburkoltuk anya croassonjat amit még itthon sütött délben, hogy legyen mit vacsiznunk. :)
Június hónapban voltunk már egyszer a hajógyári szigeten, és tartottunk Kristófnak kerti partit, ahova eljött mindenki mamáékhoz és nagyon jót játszottunk a csodás időben kint az udvaron. Ettünk fini tortát és megünnepeltük,hogy Kristóf ilyen nagyfiú majd..

Szeptemberben pedig nekem is egy új időszámítás kezdődik abban az értelemben, hogy innentől én leszek az egy szem óvodás a családban, és már nem mehetek át Kristófhoz a másik csoportba ha valami nagy bánatom lesz.. És ezt már tudom is... tudatosan megjegyeztem a napokban és majdnem sírva fakadtam miatta.. Reméljük hozzászokom a gondolathoz még addig!

Látogatás a Vasúttörténeti parkban

Életemben először én is eljutottam végre a vonatok országába! Nagyon szeretem őket, szívesen nézem amikor Vácon az állomásra megyünk, hogyan indulnak és érkeznek a vonatok. Így én is nagy izgalomban voltam mikor anya ébredés után bejelentette, hogy május utolsó szombatján a Vasúttörténeti parkba teszünk kirándulást.
A kisvonat egyből elvarázsolt és alig vártam hogy felüljünk rá. Nagyon élveztem, ez a fotón is látszik, szívesen mentem volna rajta még vagy 4-5 kört. :D
Utána gyalogosan is bejártuk az útvonalát. Nasiztunk a tó partján, bekukucskáltunk a barlangba, amin keresztül haladt. Aztán felmásztunk egy vasúti felüljáróra is és elmentünk a hajtánypályához, ahol igazából kipróbálhattuk együtt a hajtányozást. Én anya ölében ültem, Kristóf apával szemben és úgy ment a hajtányunk mint a golyó, a pályán! :D
Felmásztunk pár vonatba, mozdonyba is és megnéztük belülről őket.  A vonatmakettek is nagyon tetszettek, élvezetettel néztem ahogy eltüntek a kis vonatok az alagútban, hogy aztán felbukkanjanak egy másik részén a pályának. Persze a játszóteret is ki kellett próbálni, ahol csúszdáztam, hintáztam, mászókáztam kedvemre, és a fordítókorongról sem maradtunk le apával és Kristóffal. :)

Nagyon kellemes délelőtt volt, nem is akartam hazamenni. De úgy elfáradtam, hogy a haza úton nagyon hamar elnyomott a buzgóság. :)

Anna,Peti és Gergő után szabadon

Anya tervei ma megvalósulni látszottak, bár az út fele után, mikor is kiderült hogy a pontos cím itthon maradt, kissé tanácstalanná váltak őseim, de azért csak megoldották a helyzetet, némi telefonos és közönség segítséget igénybe véve. :D Nem a Széchenyi-hegyi megállónál, de Normafánál sikerült felszállni a gyerekvasútra és eljutni vele a kiszemelt célhoz. A János-hegyi megállónál szálltunk le és onnan egy kellemes erdei séta következett. Nem volt semmi hiszti, fáradtság a részemről, szépen haladtam felfele. Csodáltuk a természetet, élveztük hogy az erdőben sétálhatunk. Aztán a játszótérnek is megörültünk, de aztán hamar kiderült ,hogy mindössze egy újabb építésű mászóka van rajta, csúszda sincs így nem sokáig időztünk itt el,hanem folytattuk az utunkat az Erzsébet kilátó felé. Felfele a rendes úton még visszafele a lépcsőkön haladva közlekedtünk. Aztán amikor megláttuk a kilátót már csak azt kérdezte meg százszor,hogy felmegyünk-e a tetejére. Bátran, anya tériszonyával mit sem törődve vágtáztam felfele, és odafent is utáltam hogy anya folyton belém kapaszkodik, hiszen hogy bírnám már el az ő súllyát... :D Még jó,hogy lefele nem kellett cipelem. A kilátás gyönyörű volt, főleg amikor visszaérve Normafára megcsodáltuk onnan is a tájat és rájöttünk,hogy innen is látszik az Erzsébet kilátó ahol nemrégen még a legtetejéről tekintettünk körbe. :D Nagy élmény volt a vonatozás, a séta is és egyáltalán nem látszott hogy már 1 óra volt mire az autóhoz visszaértünk. Ezúttal a hiszti is elmaradt, néhány perc beszélgetés után beájultam az autóban és csak itthon a parkolóban tértem magamhoz. Így a déli alvást is kipipáltuk. Ezt némileg labilisabb délután követett, több hisztivel a kelleténél, de volt babázás, autózás, építés, palacsinta evés és egy kis hiszti után azért vacsora is.
Mindent összevetve tartalmas és nagyon kellemes nap volt ez a mai! :D