Eljött a változás ideje. Bár az annyira nem igazságos, hogy Kristófnak 6 év jutott a naplóírásból, nekem épp hogy 3, de az élet változik, a hétköznapjaink átalakulnak, és az idő egyre kevesebb. Ebben a hónapban ez még csak 2. bejegyzése anyunak ami szintén mutatja, hogy ebben a formában nincs értelme naplót vezetni. De mivel olyan jó az igazán fontos eseményeket megörökíteni, ezért egy Kristóf és Maja életének nagy állomásait megörökítő Blogon még anya töri a fejét. Ezt és másikat pedig itt az ideje lezárnia.
Ám előtt még álljanak itt a 2011-es év végének legfontosabb eseményei,mert valóban sok minden összetömörödött ebben a december hónapban ami gyökeres változást hoz majd a jövőnkben, az életünkben.
December hónapban megkaptam az első bárányhimlő elleni oltásomat, amikor is a doktornéni kimondta anyunak,hogy a köldöksérvemet meg kell műteni,mert ha eddig nem záródott már magától, akkor nem valószínű,hogy ezután fog. Így még 15-én elvitt anya a gyereksebészetre, ahol a doktorbácsi január 28-ára adott időpontot nekünk. Aranyos mesei körítéssel elmesélte nagyvonalakban,hogy majd meggyógyítja a pocakomat, hogy ugyan olyan szép legyen mit a többi kisgyereknek. Nem ilyedtem meg, és ha azóta szóbajön ez a téma, anya is ugyan azokat a dolgokat meséli, amit a doktor bácsi. Remélem ilyen simán fog menni a beavatkozás is és az utána következő két hét. Főleg hogy anya már nem lehet a nap 24 órájában velem abban az időben, ezért is fél hogy fogom viselni. De 28-án csak be kell mennünk reggel, és a délelőtt folyamán egy 20 perces altatással elvégzik a beavatkozást, összevarrják a pici lyukat a hasfalamon, aztán pedig délután, egy rövid megfigyelés után mehetek is haza, reméljük.
Viszont így a január közepére tervezett ovikezdés tolódik, valószínűleg csak február közepe vagy vége lesz belőle. Addig pedig apa kicsi lánya leszek - ha ő éppen nem dolgozik - vagy mama fog rám vigyázni abban a fél napban még anyát nélkülöznünk kell,mert január 3-ától ő is a dolgozó nők és anyák útjára lép már.
December 18-án egy csodás jégrevüt láttunk Pesten, ahol a Miki egér és Mini egér tetszett nekem a legjobban. Teljesen fel voltam rajta háborodva,hogy Fycánkának hogy lehet lába, hiszen a halaknak nincs lábuk. És tetszettek a pusziszkodó hercegek és hercegnők is. :) Az előadást is elég jól viseltem, annak ellenére,hogy a 2x45 perc nekem még hosszú volt. Utána sétáltunk egyet Pest belvárosába, a Corvin áruházba is bementünk. Nézelődtünk, játszottunk a játszósarokban, aztán egy kis hiszti kiséretében, de csak el tudtunk indulni 7 órakor hazafele. Nagyon szép délután volt és nagyon élveztük Kristóffal.
19-e óta pedig ketten vagyunk ismét itthon, ami nem mindig jó,mert nagyon sokat marakodunk, veszekszünk. Én is kötekedem, bántom Krsitófot sokszor ok nélkül. És nagoyn kevés játék van amiben meg tudunk egyezni, vagy amit mind a ketten éppen egyszerre akarunk játszani. Sokszor csak úgy,ha anya vagy apa is részt vesz a játékban.
Voltunk egy egész napot mamáéknál, ami azért nagy szó,mert november közepe óta nem volt rá lehetőségünk. Majd 22-én újra találkoztunk Melindával, Lívivel és Lacival és kellemes időt töltöttünk náluk. Volt fini süti, és alig vártam már hogy Melinda felébredjen, aki jó nagyot aludt azon a délutánon. De aztán megtaláltuk a közös hangot és anyáék mosolyogva figyeltek bennünket ahogy játszani próbáltunk együtt.. :) A legjobban az jött be amikor egy puha labdát dobáltunk egymásnak, és amikor a csörgő golyót Melinda ledobálta az etetőszékből, nagyot pattant és csörgött, ami neki tetszett, aztán én megfogtam és visszaadtam neki. :D
23-a már a karácsonyi várakozás jegyében telt. Egész nap ajándékozni akartam, kicsit nehezen értettem meg hogy csak a fa helyét keressük meg, délután pedig csak az égősor kerül rá és a csúcsdísz. Szerencsére a másnapi díszítésnél és a közös készülődésnél nem kellett apát sem nélkülöznünk, nem volt rá szükség a gyárban. Így együtt díszítettük a fát és közösen ettünk fini halászlevet. Aztán anya terülj-terülj asztalkájából nekem a halacska a csirkehús és a bulgur jött csak be, de abból ettem okosan.
A déli alvás után pedig megtörtént a csoda és csomagolt dobozok sokasága pihent a fa alatt.. Alig bírtam már ezután hogy felvegyük a szép ruhát és egy kis csillagszórózás után bonthassak.. A meglepetés anya szomorúságára nem volt teljes ugyanis 3 napja kezdtem el mondogatni, hogy nekem a fa alatt hajas, alvós baba lesz. De ezt már anya nem tudta kivitelezni. Viszont mára rájöttem milyen jókat lehet játszani a mágneses kirakóval és a Boribon és Annipanni tárassal is. :)
JÁtszottunk egész délután, aztán ettünk körtét, majd sütiztünk és folytattuk a játékot. Vacsira csemegéztünk újra a déli finomságokból, csillagszóróztunk még egyet, majd egy közös Kisvakond nézés után fürdés és a Kismackó útjának utolsó története következett. Az alvás kicsit később, de végül békességgel sikerült.
25-e délelőtt nem nagyon találtam a helyem. Kristóffal szerettem volna játszani, de ő legózott és emiatt főleg a kötekedéssel foglalkoztam. Mindent lepakoltam de semmivel sem játszottam túl sokat, aztán meg nem akartam összerakni. Végül anya már mind a kettőnkkel játszott egyszerre, persze két külön játékkal,hogy egy kicsit békesség legyen. Az ebédre szerencsére apa is befutott és a fini halálszlé után pihenni mentem,mert délután Simák papáéknál várt a család egyik fele.
Kaptam egy fantasztikus Bogyó és Babócás nagy mesekönyvet, 4 mesével. Csodálattal lapoztam és nagyon örültem neki. Egy fa fűzős készletet is kaptam apróbb gyöngyökkel ami pont az én kis kezem ügyesedésére való, ki is próbáltam. Egy barbit, egy plüsst is kaptam és egy horgászós játékot. Na meg egy új kisvakondos könyvet. :D A banán pedig már csak hab volt a tortán. Ettem sütikét, aztán végül anya csak rá tudott venni,hogy vacsit is egyek, így a szaloncukrot is megdézsmáltuk a fa alatt. :D
Kellemesen telt a délután, jól éreztük magunkat. Csak sajnos Lacusék és Robikáék hamar elmentek, így csak mi meg Simák dédi maradtunk még egy órácskát papáéknál.
Holnap viszont jön a család másik fele és megyünk mamáékhoz, ahol keresztanyuék is ott lesznek. Már alig várom!!!
