Disznótoros

Vasárnap nem annyira voltam boldog mikor anya fel mert kelteni negyed 8kor... :S Az éjszakánk nem volt a legnyugisabb.. Bár nem folyamatosan, de 3x jó kis köhögési roham jött rám és újra eltelt 1 óra mire lenyugodtam és aludni tudtam egy darabig... De azért hamar megbékéltem. Még kenyeret is vettünk, átsétáltunk a lámánál a kereszteződés másik oldalára a pékhez, aki vasárnap délelőtt is nyitva van. Kiérve a busit már a deszkán feküdve találtam.. Na aztán egész nap nem is értettem hogy hova tünt onnan, pedig elég sokáig kint volutnk és láttam ahogy a lábaitól megszabadítják a felhúzott tetemet. Mégis bent a déli alvásból felkelve győzkötem anyát hogy menjünk ki meg akarom nézni a busit. Anya mondta hogy már nincs busi.. erre én megkérdeztem értelmes kis fejet vágva,hogy "elment?" :):):)

Aztán fél 10 fele mi Lilivel meg anyával bementünk a laksába, de ezen a napon nagyon a durvábbik énemet vettem elő.. Folyton emletem a kezemet Lilire és oda is csaptam neki párszor.. Lili nem igazán értette mit akarok, nem értette meg amiket mondtam és valószínű ez dühíthetett.. no meg az,hogy mindig meg akarta nekem mondani hogy mit csináljak, még azt is hogy hogyan fogjam a kanalat meg az edénykét és hogy kevergesem benne a hamit.. Na ekkor betelt a pohár és ekkor csaptam először.. De aztán délután Kristófra is párszor rácsaptam, így valójában ki is lettem közösítve a játékból,mert nem igazán tudtak velem mit kezdeni és főleg ketten játszottak Lili és Kristóf. De nem zavartattam magam, a szidás sem igazán ért semmit... Aztán mikor erőből odavágtam egy dolgot Kristóf halántékának, akkor már anya is felemelte a hangját és határozottan leszidott még a kezemre is rácsapott egyet.. Kristóf nagyon sírt.. próbálta aztán megmagyarázni,hogy ezért nem szabad verekedni,mert a másiknak fáj és sírni fog...

Este fini gyümölcslevest vacsiztam és a hájas sütit is megkóstoltam,mert addig nem tágítottam. Egész nap azt hajtogattam, azt szerettem volna megkóstolni. Majd kaptam még egy pohár tejet és jöttünk is haza. Itthon már csak pancsi, hajmosás és fürdés volt porondon. Aztán viszonylag hamar és kevés köhögéssel el is aludtam. Éjjel néhányszor rámjött a dolog, de nem volt elviselhetetlen..

Azért holnap 7től rendel a doktor néni, úgyhogy ovi után elmegyünk anyával hogy hallgasa meg a tüdőmet..

Pótköszöntés és az elmaradhatatlan köhögés

A hét ramaty éjszakákkal és déli alvásokkal tarkítottan telt. Anya már ma reggelre kissé hulla volt és én is,mert a nyűgösségemen, a folytonos nyafogásomon látszott, hogy nem tudtam pihenni, hiába alhattam reggel fél 9-ig is, meg délután is fél 4-ig is.. de folyton felzavart a kínzó köhögés, öklendezés... :(
Voltunk dokinéninél, Ventolin sprét kaptunk egyenlőre csak.. reméljük elég lesz..
Kristóf is itthon volt, így azért többségében jobb volt hogy ketten voltunk, nem az egész napom szólt a nyűglődésről és anya fenekébe mászástól.

Aztán amikor apa itthon volt délután akkor hancúroztunk közösen.


Szerdán meg csütörtökön már a városban is voltunk lent. Intéztünk ezt-azt, vettünk keresztanyunak ajándékot a 30. szülinapjára. Tegnap pedig apáztünk egész nap,mert anya elment mamáékhoz hogy feltankolja a hűtőnket,meg dédihez a kórházba, délelőtt meg a gyes miatt kellett még intézkednie egy kicsit.

Ma pedig már aludtunk mikor anya megtudta hogy Titáék eljönnek délután hozzánk és felköszöntenek,mert mostanra meggyógyultak a fiúk és itt a nagy alkalom hogy találkozzunk egy kicsit.. Bár alig egy órát voltak itt, siettek megint mint mindig - pedig a fiúk jól elvoltak, nekem pedig nagyon tetszett Titus baba.

Simiztem, csikizni szerettem volna a tenyerét, bújtam hozzá és ölelgettem. Nagyon tetszett nekem. Ő pedig mosolygott. Főleg anyára meg Kristófra,mert velük találta meg a szemkontaktust, nem voltak annyira fürgék mint én, de ez is tetszett nekem.

Az uzsonnáim mostanában nem csúsznak. A mindent és jól evő kislány valahogy eltűnt a 2. szülinapom körül.. De anya kitol velem,mert nem kapok semmi mást egész délután, csak a feldarabolt gyümi vár rám.. És sokszor az vége, hogy vacsit sem ám, még meg nem eszem. Ez eddig bejött. .mert ma is megettem az almát végül mikor láttam hogy mindneki eszi a kalácskát a kakaóval.. és mondtam hogy én is abból.. Erre anya mondta hogy ha megeszem az almát akkor kapok. Be is nyomtam, aztán a szelet kalácsot és a bögre macikávét is. :D

Holnap pedig megyünk mamáékhoz disznóvágásba. Nagyon kíváncsi vagyok mi is lehet az,mert a héten többször emlegettem mamáékat, és anya mindig mondta hogy vasárnap megyünk mert disznót vágunk. Azóta mondogatom hogy disznót fogunk vágni.. :d Bár hogy ez mit jelent még nem tudom, de most megtapasztalhatom majd..

Hétvégi ünneplés

Szombaton volt a héten az egyetlen nap amikor apa is itthon volt, így az ünneplést áttettük erre a napra. Mi Kristóffal jót játszotutnk még anya fini sósrudakat sütött még a délutáni vendégvárásra. Apa meg közben lelépett egy kicsit és a jobb oldali virággal meg 5 db héliumos lufival felszerelkezve tért haza. :) Nagy volt az öröm.. Kristóf lett a legboldogabb a lufiktól, de nekem is tetszettek én is mászkáltam velük és a virág is nagyon tetszett. Oda is került az ünnepi asztalra a másik mellé.. estére pedig egy horgolt kis méhecske is mellé került, amit mama készített és hozott a fini puncstorta mellé.


Mama készített még nekem szoknyákat és egy csinike mellénykét is és kaptam tőle és papától egy dupló buszt. :)
Keresztanyuék egy gyönyörű plüss szabadidőszerelést hoztak nekem és csini fehér atlétákat.

Aztán volt nagy tortázás, előkerült a lovacskás tortám is amit anya készített pénteken a közös szülinapozásra. A gyertyák közül megint volt amit sikerült elfújon, volt amit nem, de nagyon türelmesen tűrtem hogy ide-oda pakoljanak és lefényképezzenek bárhogy ahogy anyáék szerették volna. Keresztanyu pedig szupreságos profi képeket készített rólam anya szerint.

A sütikézés után kezdődött a játék. Közben megérkezett Simák papa is, egy ruhácskát hozott nekem (sajnos a cimkén szereplő 12-18 hő alapján számunkra egyértlemű volt hogy kicsi rám a ruha, de ezt papa nem tudta... :s Pedig olyan szép! :( ) és Robi - apa öccse - is megjött a barátnőjével és a kis Robival. Tőlük kaptam pici babát, műanyag tányért és egy kiskönyvet amiben állatok vannak és a számokat (!) tanítják vele..

Ettem fini sajtosrudat, ami mindenkinek nagyon ízlett és megkóstoltam a tortákat is. Utána pedig kipróbáltunk minden új játékot, a fiúk még báboztak is egy kicsit nekem, nagyon jól telt a délután.

Közös családi kép is készült, ha már karácsonykor elmaradt a nagy fotózás.

(Viszont anya el van szontyolodva,mert a gép nem engedte neki újabb képet feltöltését. Aztán nagy nehezen rájött,hogy a picassa web albumban lévő tárhelye majdnem tele van, ezért nem engedélyezi a gép. Törölt ki albumokat de így sem sok hely, 10%-nyi maradt, és nem enged a rendszer több képet kitörölni. Úgyhogy most hozzákezdett a fotók kicsinyítéséhez.. De valószínű, hogy ezzel a módszerrel sem sok képet tud már feltenni a bloggerre.. :o Csak azt nem tudja mi lesz akkor???? Nem tudja folytatni a naplónkat??? Van valakinek valami ötlete, hogy mit lehetne tenni???? Mert hát a nagyobb méretá tárhely már évente pénzbe kerül...)

Január 20-a

Anyáék még csütörtökön a születésem napján felköszöntöttek engem. Anya készített nekem egykicsi gesztenyés desszerttortát és apa ment Kristófért az oviba. Egy gyönyörű szál rózsával tértek haza és hoztak nekem még egy Anna és Petis mesekönyvet, ami mostanában nagy kedvenc lett nálam. Itthon pedig becsomagolva várt egy Hello Kitty Szafari legókészlet. Egész este azt mondogattam hogy ez az enyém, a másik legó meg a Kristófé.. :D Persze azért okosan játszottunk vele közösen is.

A fini tortát is megkóstoltuk, a gyertyák közül is az egyiket sikerült elfújnom, a másik nem nagyon ment így Kristóf kicsit besegített.. Anya pedig még fini pulykatekercset is készített vacsira krumplipürével és párolt brokkolival, az is nagyon ízlett.

Születésnapos kétéves!

- Honnan jöttem? - kérdezte édesanyját a gyerek. - Hol szedtél fel engem?
Az anya keblére vonta magzatát, majd könnyes mosollyal szólt:
- Szívemben rejtőzködtél, kedvesem, mint örök vágy.
Jelen voltál játékaim babáiban, és ha istenszobrot gyúrtam agyagból, téged formáltalak öntudatlan.
Házunk istenségében is téged tiszteltünk.
Éjfél reménységeiben és szerelmemben, sőt már az anyám álmaiban is.
Otthonunk halhatatlan őrzőszelleme táplált emberöltők óta.
Leánykoromban, amikor szirmait bontogatta lelkem, virágillatként lebegtél fölötte.
Szelíd lényed úgy virágzott tagjaimban, miként felhő bíborfénye napfelkelte előtt.
Ég küldötte kedvenc, hajnal ikertestvére, a földi lét nagy folyama partra vetett bennem.
Arcodba nézek, és megfoghatatlan érzés tölt el:
Te, ki mindnyájunké vagy, enyém lettél.
Félelmemben, hogy elveszítelek, magamhoz szorítlak erősen.
Csodás varázslat két gyönge karomba zárta a világ legdrágább kincsét.

(Rabidranath Tagore: Anyaság

Még 4 nap.. és már tudtuk a dátumot

Ezen a napon voltunk utoljára nst-n veled és derült ki a dátum is, amikor a doktor bácsi kivesz a pocakomból. Meg igazán össze is jöttek a dolgok, nem voltam a legnyugodtabb.. sőt. Mamára egy műtét várt, és pontosan azon a napon kellett befeküdnie, amikorra a te születésedet a doktorbácsi előre jegyezte. Papa úgy tűnt dolgozik majd és mivel szerettem volna minden képpen hogy apa is ott legyen velem, velünk ezen a fontos napon így Kristófért aggódtam. Az utolsó pocakban eltöltött hétvégéd tehát a várakozás jegyében telt. A tesód sokat kérdezett rólad sok mindenre kíváncsi volt és már nagyon szeretett volna megölelni és megpuszilni, akár csak mi. De már nem kellett sokat várnunk a nagy napra...

Még 7 nap...

KÉt évvel ezelőtt ezen a napon anya már nagyon nehezen viselte hogy odabent boxolok szinte a nap 24 órájában. A hasa hatalmas volt, a combjaiban is izomlázat érzett... a nap egy kellemes aneszteziológia várakozással kezdődött, éppen hogy ebéd időre hazaesett velem anya, hogy még Kristófot le tudja tenni aludni. De azt megtudtuk,hogy én is gerincérzéstelenítés során császármetszéssel fogok születni, csak a pontos dátum váratott még magára...

Akarat és konokság

De borzasztó mértékig. Újra minden alkalommal végigordítom az utat a lépcsőházban felfele.. nem akarok feljönni, egyszerűen ennyi az oka..És akkor sem amikor már tele az orrom és a köhögés miatt a hányás kerülget.. akkor is képes vagyok 5 emeletet ordítani.. :( És a boltokból sem akarok kijönni, és az utcán sem akarok menni. Anya leizzad és hullára elfáradt mire megjár egy rövid távot velem. Az elmúlt napokban nagyon hisztis és akaratos lettem. Pedig már sokkal jobban vagyok mint a múlt hét közepén voltam. Már napok óta az éjszakákat is simán átalszom. Bár ma a doktor néni azt mondta anyának hogy még mindig hall zörejeket a tüdőmön, így a hörgőtágítós kanalas meg a ventolin továbbra is porondon marad, egész héten.. de sokkal jobb a helyzet. Orrot még sokat szívunk, amit szintén csak úgy lehet ha lefognak mert ordítok.. Pedig, én magam szólok ha csorog és mutatom hogy szívjuk ki..
A rám való tekintettel most végül Kristóf sem megy egész héten oviba. Péntekre már úgy is programot terveztek neki anyáék, csütörtökön is itthon lesz apa szabin, úgyhogy Kristóf is maradt. Tegnap délután nagyon jót játszottunk együtt. Ügyesek voltunk és jól megértettük egymást. Szépen elmagyarázom a dolgokat Kristófnak, nagyon sok szót használok, anya szerint nagyon szép választékos a szókincsem. Igyekszem toldalékolni is és 5-6 szavas mondatokat is összerakok ha valamit nagyon el akarok mondani. Kristóf szinte mindig megérti meg anya is.. Apa már nem annyira profi a "majanyelvben" :D

Tegnap délelőtt jó hosszú beszerzőúton voltunk, anya kimondottan élvezte két gyerekkel mindezt, de nem volt más választása,mert a múlt hét nagy részét bent töltötte velem így felhalmozódtak a vásárolni és elintézni valók. Fél 12 és kiadós hiszti kíséretében értünk haza. Aztán gyors ebéd és szunya lett belőle. Ma hamarabb megjártuk mert csak a dokinéninél voltunk ellenőrzésen meg a dm-be ugrottunk be. Így maradt idő a játékra is, ami szintén szépen sikerült egy ideig.. Aztán Kristóf kiakadt rajtam párszor, de ebéd előtt ismét teljes volt az összhang a pakolásban.

Délután még a nagyok társasoztak én rámoltam meg anya ölében ültem és dumáltam ezerrel. :d Aztán habtapiztunk, jártam körbe a megépített autóúton vagy toltam az autót és közben valami halandzsa szöveget énekeltem. :d

Az evés terén is vannak heppjeim mióta az antibiotikumot szedtem és a sok takonytól nem volt étvágyam.. Az uzsonna az ami nem úgy csúszik ahogy kellene.. na meg persze mindig felfedezem a péksütiket, sütiket amik jobban csúsznának és akkor nem kell a gyümi.. CSak hát nálunk ez nem szokás és anya nem is enged a 11-ből. CSak az uzsi gyümi után van más, különben nem.. Ma is úgy jártam, hogy a fél 4-es uzsimat végül 5kor ettem meg,mert addigra rájöttem(!) hogy nincs mese, ha nem fogy el a banán csak nézhetem anya meggyesrácsosát. :D:D És aztán még bepofáztam a fél (jó nagy volt) rácsos és a banán után 1 órával a vacsi kenyerkémet is és rá a másfél dl tejet.. Szóval nem vagyok elveszett ember.. :d
És jövő héten a védőnénit is útba kellene ejteni.. jó lenne egy kis mérickélés is, így 2 éves kor küszöbén.. :D

Új év új kihívások

Csak mennyivel jobb lenne valami sikerorientált, pozitívabb töltetű kihívás, mint az,hogy hány nap alatt gyógyít meg az antibiotikum és múlik el ez az ugató, őrjítő köhögés... :(

Ugyanis hétfő óta beteg vagyok. Ezerrel tele mindenhol takonnyal és köhögtet őrülten. Kínoz és semmi nem segít. Tegnap jártunk a dokinéninél is, az gyógyszerek viszont semmit nem javítottak a helyzeten, sőt mikor anya beadta a köptetőt 40 percen keresztül köhögtem folyamatosan és hánytam össze-vissza.. :( Enni alig sikerül, ill. nem mindig marad bennem. Na és hulla vagyok. Ma eddig annyit voltam ébren,hogy anya 7-kor keltett, elvittük kínkeservesen Kristófot az oviba, aztán hazaértünk, orrot szívtunk, ittam, újra orrot szívtunk és 9kor azt mondtam hogy megyek én aludni.. Azóta alszom.. Közben orrot szívtunk 2x és szinte folyamatosan köhögök.. :( Pedig hamarosan itt a szülinapom, meg kell gyógyulnom gyorsan!!!!

2011 - hamarosan 2 éves leszek!

A tavalyi év utolsó előtti napján délután meglátogattuk Erdőkertesen ismét Líviéket és a kis Melindát. Továbbra is tetszett a baba, megsimiztem,meg az orrát és a kezét akartam folyton csiklandozni. AMikor nagyon ficánkolt a pihenőszékben mindig odaszóltam neki hangosabban, hogy "baba", mintha azt akartam volna mondani,hogy .. baba ne ficánkolj annyit mert kiesel. :D
Kipróbáltam a baba játékait, és oda is adtam neki néhányat, hogy ő is játszani tudjon. Már nagyon szépen megfogja, rázza és a szájába is próbálja tenni vagy a játékot vagy az öklöcskéit. Sajnos nagyon náthás volt szegényke, és sírt ő is rendesen mikor az orrát szívták. CSak álltam ott és néztem nagy szemekkel...

A szilveszteri napot pedig mamáéknál kezdtük, egy gyors vásárlás után. És egyből szánkót ragadtunk és mentünk a lejtre csúszni.. Anya jót kuncogott már 10 perc után, látja hogy anyja lánya leszek. Ő sose szerette ezt a sportot, sőt, a telet sem csak bentről a meleg szobából nézni a szép hóesést!

De azért párszor lecsúsztam apával és néztem meg nevettem Kristóf bohóckodásán.

Odabent pedig szilvesztereztünk. Anya vett dudás anyósnyelvet és azt fújtuk, ettünk fini dédi sütötte réteskét, meg anya sütötte pogácsát. A délutáni alvás után Liliék is befutottak, aztán fél 5 fele én anyáékkal és keresztanyuékkal elindultam haza,mert rám a szokásos esti rituálé és alvás várt, még anyáék együtt szilvesztereztek. Kristóf és Lili pedig mamáékkal töltötte az estét és az éjszakát. Bátyókám most először fakadt sírva és kitartóan zokogott is, de mi azért szépen elköszöntünk és otthagytuk. De azért kiderült utólag hogy hamar megvígasztalódott és jól érezte magát este és másnap délelőtt is.

Én jót aludtam éjjel, a tüzijáték sem izgatott egyáltalán. Másnap reggel békésen megreggeliztünk, henyéltünk is kicsit, én gitároztam is, aztán 11 órakor elindultunk mamáékhoz, hogy ott is boldog új évet kívánjunk mindenkinek és együtt töltsük az év első napját.

Ma pedig délután végre eljutottunk Simák dédihez is. Egy kicsit beszélgettünk vele, bár mi gyerekek nem igazán tudtunk magunkkal mit kezdni. Vittünk neki egy kis apróságot és a kekszből meg is kínált bennünket. És mikor már a bélelt naci és a harisnya jóvoltából kezdtem izzadni anya indulást parancsolt. Na akkor ismét kivertem a balhét, az 1 órás ottartózkodásunk alatt már vagy ötödször, és az öltözés felét végigüvöltöttem. Aztán lecsitultam és csak puszit nem voltam hajlandó adni, de szépen elköszöntem.

Itthon marakodtunk és játszottunk még egy kicsit. Mostanában egyre harciasabb vagyok és folyton veszekszem és ellenkezem. Amit Kristóf nehezen tűr,mert ő mond valamit én rávágom hogy nem, és ebből veszekedés, marakodás, ordítás és verekedés is lesz a végén ha anya nem lép közbe.. :S

Holnap pedig indul a dolgos 2011-es év első napja. Némi anyagvásárlás vár ránk anyával,mert Kristóf lassan az összes naicját kinövi és mostmár mama ráér hogy újabbakat varrjon neki. Én meg a szoknyácskákat híztam ki mindent amit Lilitől örököltem. Ő sokkal vékonyabb mint én vagyok és mire megöröklök tőle egy szoknyát vagy rucit, az kicsi és szűk... :o Pedig 2 év van köztünk, de úgy látszik ezeken a területeken nem lesz szerencsénk. De bodykból is kell már a 92-es, anya most összecsomagoltam az összes 80-86-os cuccomat Melindának és el is vittük neki. Lassan 98-as bodykat kell venni,mert a 92-esekért már nincs értelme pénzt adni,mert most is pont jók.