2010. szeptember 29., szerda

Szülinapi buli

Vasárnap megtartottuk családi körben apa születésnapját. Anya egy csokis-mandulás tortát sütött apának,meg készített fini ribizlis-joghurtos szeletet. Mama hozott habcsókkarikát, keresztanyu pedig sóspogit. Minden együtt volt és minden fini volt. Mi gyerekek nagyon jól eljátszottunk együtt, bár én főleg egyedül, de nem zavart,hogy a nagyobbak nem nagyon vettek be a játékukba.. sőt.. egy jó kis búvóhelyet is találtam magamnak... :P






Simák papa is befutott este, de én csak messziről mustráltam. Mama viszont kivételes helyzetben volt. Ő jött fel mikor felébredtem,mert addigra már megérkeztek, és én nyújtottam a kezem és mondtam hogy mama és mentem hozzá.. Ilyen sem mindig van.. Puszikat nem nagyon osztogattam, mikor elmentek a vendégek akkor sem járt nekik. De esténként mostmár általában mindnekinek jár a puszi mielőtt aludni megyünk . Sőt 2 hete már Kristófra is kitalátam egy megfelelő nevet amivel hívni tudom,ha akarok tőle valamit.. Úgy hívom: TI (anya szerint a Tistóf-ból jöhet.. mert mostanában sok dolgot nevezek az első szótagján). A papucs: PA, a bácsi: BÁ, ma pedig már azt is mondtam hogy NÉNI.. Egyre több szót használok, egyre okosabban el tudok beszélgetni és megértetem magam. Ennek ellenére egyre borzasztóbb délelőttöket okozok anyának.. Tegnap már az oviból hazafele is előadtam a műsoromat a lépcsőházban felfele. Kristóf csak lesett. Biztos gondolta, hogy az ő hisztijei kismiskák ehhez képest.. Anya meg teljesen ki van akadva rajtam.. mostmár napi 2x hallgathat végig, vagy cipelhet fel, de akkor is ordítok.. A válla fáj és szomorú.. nem tudja mivel lehetne erről leszoktatni. Hónapok óta járok a lábamon fel az emeletre, és ha az esti elalvásra gondol, ami szintén hónapokig ment, aztán egyszer csak nem.. akkor kiveri a víz,mert ott is eltelt majd 2 hónap mire a kiabálást és a sírást befejeztem. Mostmár csak 1x szólok le, hogy "anya", aztán már alszom is szépen.. Csak meg kell bizonyosodnom róla,hogy anya itt van. Mert ilyenkor mindig azt válaszolja hogy itt vagyok... De tegnap délután már olyan mértékű volt ez az üvöltés, hogy a lakásba érve is csak cifráztam és nem akartam abbahagyni. Anya felvitt az emeletre, betett az ágyba és becsukta az ajtót.. otthagyott... Aztán pár perc múlva visszajött és közölte, hogy ha le akarok jönni akkor legyek kedves az ordítás abbahagyni. Nyújtottam a kezem, odabójtam anyához és hajtogattam hogy "anya" elolvadó hangon... :o Na erre mi az orvosság???



2010. szeptember 24., péntek

Már cirkuszba sem kell járni..

..én gondoskodok itthon a megfelelő előadásról.. Sőt, nem is annyira itthon, hogy az utcán és a lépcsőházban haladók is jól mulassanak azt érem el mindig.. Csak valami oknál fogva anya nem szereti a cirkuszt és nem élvezi az előadásomat...

A vasárnapunk úgy telt,hogy mire elkészült az ebéd (fél 10), addigra már az eső lába sem lógott annyira, így lementünk a vásárba. Főleg apának vásároltunk, de mi is kaputnk zoknikat, sapit, anya meg pirospaprikát, hogy finomakat tudjon főzni. Hazaérve megettük az ebédet és jött a jól megérdemelt alvás. A vásárban is lerendeztem egy műsorszámot amikor már nem akartam a lábamon menni, mert hát nem elég hogy felvesznek, nekem utána még ordítanom és rugdoskodnom is kell,hogy minedenki ruhája a sár miatt a szennyeskosárba végezze. Így délután egy új garnitúra ruhában menetre készen elmentünk apa keresztszüleit meglátogatni. Régen jártunk náluk. Mi annyira nem élveztük gyerekek,mert nem volt senki otthon csak a szülők, és az étkezőben nem sok érdekes dolog volt a számunkra. Ettünk sütit, és mivel anya vitt pár dolgot, én azért a lépcsőn jól eltologattam a vonatot, autót és a pici babát is lefektetettem aludni. Így nem sokáig voltunk, jöttünk is haza. Addigra az idő is megjavult és szerencsére egész héten csodás időben volt részünk..

Hétfőn reggel kezdődött az igazi cirkusz a részemről. Babakocsival kezdtük,mert több helyre, nagyobb távot kellett anyának bejárni.. Nem jött be.. Egész úton hajtogattam hogy "nem,nem" és a végén már igen hangusan.. A piacról megjöttünk és a kocsi visszakerült az autóba, mi meg gyalogosan a malom fele vettük az utat.. Az sem tetszett.. 4 m-enként megálltam duzzogni és mindenre amit anya mondott közöltem hogy nem.. A végén anya cipelt egy darabig, de akkor is ordítottam, hogy nem.. Hazafele az 5kg liszttel megspékelve játszottam ezt.. Na aztán az 5.re végkén nem jöttem.. Ordítottam torkom szakadtából. Anya szegény 2 emeletenként hozta a 3 szatyrot, letette, visszament értem, aztán enegem is felvitt néhány emeletet, aztán otthagyott, lement a szatyrokért. Füstölt a feje és nagyon dühös volt mikor felértünk a lakásba. Én ott abbahagytam a bőgést. Megmostuk a kezem és mentem játszani, és onnantól csak hajtogattam hogy anya,mert beszélgetni szerettem volna vele. A gonosz meg vagy 10 percig hozzám sem szólt, csak tett-vett járkált a lakásban... :s
Délután összeszedtük apát, Kristófot és elmentünk a kedvenc hajós játszóteremre. Mikor megláttam olyan boldog voltam... inta, csusz, azt sem tudtam hova szaladjak.. Na aztán a szeleburdiságnak meg is lett az eredménye.. Anya vigyázta lépteimet ahogy felmentem a nagy csúszdára, aztán arréb lépett hogy megfogja a kezem a másik oldalon még lecsúszom. Én meg visszabuktam és legurultam a lépcsőn. Még jó hogy a fejem a homokban landolt.. Egy kicsi horzsolásom lett a bal halántékam környékén és ordítottam vagy 10 percig.. De szerencsére semmi komoly nem történt, utána.. Amikor anya és apa is megdajkált már mutattam is újra ugyan azt a nagy csúszdát és mentem csúszni.. :s

Kedden a szokásos műsort előadtam, most csak felfele a lépcsőházban zengett tőlem minden. HÚzattam magam és közben ordítottam... nem akartam haza jönni.. pedig már 9 óra is elmúlt.. Délután Kristóf vágta le a díszhisztit az oviban, és mivel ottmaradt apával, azaz elment vele dolgozni, így hazafele én is hisztiztem újra anyunak.. tiszta öröm az élete mostanában, azt mondja..

A szerda egy szuperságos nap volt. Mamáéknál voltunk már reggel 8 után nem sokkal. Először bent a lakásban játszottunk. Építettünk, rajzoltunk, babáztam. Aztán miután mama kenyere megsült és a nap is kellően megszárított mindent és úgy, de úgy kisütött, elindultunk és sétáltunk a faluban egy hatalmas kört. 1 egész órát egy szó.. azaz nyafogás nélül sétáltam. Fogtam anya és mama kezét és hallgattam a madarakat, figyeltem a cicákat, kutyákat. Hazafele a papkertben még gesztenyét is találtunk frisset, amit az ovisok (ott van az óvoda) nem szedtek össze.
Délután anya elment Kristófért, és én mikor felkeltem mama felöltöztetett és mehettem az udvarra játszani. Hamarosan Kristóf is csatlakozott. Nagyon kellemes meleg volt még 5 óra után is, úgyhogy egészen 6-ig kint voltunk, aztán bent megvacsiztunk és már 7 óra is elmúlt mire hazaértünk apához.

Csütörtökön nem vásároltattunk anyával,mert sok dolga volt a konyhába. Apa szülinapját ünnepeltük és anya fini kókusztortát sütött apának,meg készített ünnepi vacsit is. Sütött kenyeret és igyekezett nem orraesni bennem,mert én mindent odahordtam a konyhába, oda a lába alá és ott játszottam. Mert hát kinek van kedve a szobába egyedül??? Nagyon gondoskodok a babákról mostanába. Itatom pohárból, etetem cumisüvegből. Sorbarakom, betakarom.. És fifikás vagyok ha tv-t akarok nézni. Már nem én ülök az ágyra és mondom hogy "sss" (azaz Thomast szeretné nézni), hanem viszem a babát és mondom hogy a baba szertetne a mesét.. :D:D

Délután már fél 3 előtt fent voltam,úgyhogy még uzsonna előtt odaértünk Kristófért az oviba. Aztán találkoztunk apával a parkolóba és felmentünk a kórházba,mert apa unokatesójának, Bélának megszületett kedden a kisfia. Sajnos a babát nem láthattuk,mert a babaosztályon volt, némi pici gond akadt nála szerdán,mert nagyon gyorsan bújt ki és nem bírt a kis szervezete belerázódni rögtön a kinti életbe. De már teljesen jól van és az anyukájával Szilvivel beszélgettek anyáék kicsikét. Mi meg igyekeztünk nem szétszedni a várótermet. :D
Aztán elintéztük apáéknak a családi csomagot a telefonos boltba, vettünk elemeket és jöttünk haza.

Megettük az ünnepi vacsit ami nagyon ízlett, de a torta utána még jobban. Egy szelettel én is benyomtam, és csak azért nem többet, mert anya azt mondta, hogy már a fülemen fog kijönni... :p Aztán felköszöntöttük apát még egyszer és az ajándékát is odaadtuk neki. A nagy buli vasárnap lesz, addigra anya süthet még egy másik tortát is. :D

2010. szeptember 18., szombat

Csak kapkodtam a fejem...




Életem első szüreti felvonulásában volt ma részem! :)


De reggel még anya sem tudta,hogy átélhetjük ezt az élményt,mert az idő ébredéskor nagyon siralmas volt. .szakadt, mint már 2 napja... :s


De mire aludni mentem már sütött a nap, tiszta volt az ég, és kellemes az idő. 3 órakor anya úgy ébresztett, pedig semmi extra nem volt délelőtt és nem is ébredtem túl korán reggel. Addigra már Kristóf és apa nem voltak sehol. Mi is beültünk az autóba és mentünk utánuk Kosdra, ahol már javában tartott a szüerit felvonulás. A falu közepén csíptük el a menetet. Símogattam lovat, hallgattam mulatós zenét, amire a népviseletbe öltözött nénik és gyerekek ropták a táncot. Ettem fini sütiket, amivel a gazdák és gazdasszonyok várták több helyen a faluban a menetet. Voltak szép lovasok, lovashintók és egy csacsifogat, ami Kristóf nagy kedvence volt. Azon utazta végig a falut. Én is felültem egy fordulóra a bakra Lili és Kristóf közé és tetszett a csacsi is. Aztán amikor anya is csatlakozott hozzánk, akkor fogtam a kezét és baktattam a menet mellett ügyesen. Az egyik megállónál, ahol a nénik és gyerekek táncoltak a zenére sok fini sütivel is kínálgattak bennünket és abból is nasszoltam,mert anyával annyira gyorsan jöttünk el otthonról,hogy uzsizni is elfelejtettünk. (Mostanában nem működik az ébredés utáni uzsonnázás. A héten többször is jártam úgy hogy sírva fakadt. És mivel megyünk az oviba és nincs időm vele vitázni, így rászoktunk hogy csak amikor Kristóffal hazaértünk 4 óra fele, akkor eszünk gyümit uzsira.. Így aztán ma is anélkül indultunk Kosdra.. de gyümi helyett sütike lett az uzsonna. :) )
Aztán mikor a felnőttek megunták a felvonulást visszamentünk mamáékhoz és jót játszottunk, rajzoltunk, építettünk, kockákat romboltunk..
6 órakor megvacsiztam aztán összeszedelődzködtünk és hazajöttünk.


Ma én voltam az aki még 8:20kor is duruzsolt odafent, nem akaródzott elaludni. Kristóf hamar kidőlt, de én még bírtam volna a bulit.. Anya sajnálja,hogy nem kapott előbb észbe,mert akkor aludhattunk volna mamáéknál és ők bulizhattak volna egyet. De ami késik nem múlik.. novemberben lesz Kosdon búcsú.. na majd akkor. :D:D

2010. szeptember 15., szerda

"inta" és "csiss" (hinta és csúszda)

A képek még a budai várban készültek..




Hinta és csúszda, ez a két sláger mostanában. Nem is lehet sírás nélkül egyiktől sem elcsalni.


Hétfő óta nem használtuk a babakocsit, szépen gyalogosan bejárom az egész várost. Voltunk a piacon anyával hétfőn, vettünk tejet és hazafele még bementünk a kínai boltba is. Semmi gond nem volt vele, pedig közel másfél órát sétáltam.


Délután is gyalog mentünk az oviba Krsitófért, aztán apával találkoztunk a parkolóban és mentünk cipőt venni neki. Végül anya is kapott egy pár lábbelit és még papával is találkoztunk. Hazafele pedig felvettük Zolikát (anya unokaöccse) a körforgalomnál és hazahoztuk. Még Kristóf és apa kivitték a szekrényt mamáékhoz, addig mi anyával elkészítettük a vacsit és meg is vacsiztunk közösen.


Kedden is sétáltunk egyet a városban, különösebb vásárlási szándék nélkül. Aztán itthon babáztam, lovacskáztam, gyömöszöltem a nagy medvét és játszottam Kristóf autóival. Délután nehezen ébredtem, és délelőtt is többször eltörött a mécses, hisztisebb voltam mint szoktam. A kezem pedig könyékig a számban. Jönnek a szemfogaim, az alsó kettőnek már a hegye is mintha látszódna, hogy csak egy picit fedi már az íny. Uzsonnázni sem akartam, sírva fakadtam a székben, és mivel anyának nem volt most ideje varázsolni, menni kellett szülői értekezletre, így becsapott a táskába 2 banánt, amit aztán a szülői után hajlandó is voltam megenni. Még anyát okították mi az óvoda udvarán csúszdáztunk meg labdáztunk és kisautóztunk a gyerekekkel. Apa is jött, ő vigyázott rám. Nagyon élveztem minden percét. Aztán még felszaladtunk keresztanyuékhoz és tankolni, utána már vacsoraidő is volt. Simák papa járt erre, de nem láttunk belőle semmit,mert apa levitte neki amiért jött, fel sem nézett még 5 percre se hozzánk.. Állítólag fáj a lába... Anya csak keserűen mosolygott ezen az érven... Engem még annyira nem hat meg a dolog, Kristóf emlegeti néha. Reméli anya ez így is marad és nem fog nekünk hiányozni soha.


Ma reggel is gyalogosan oviztunk, aztán megnéztünk egy játékwebáruházat, aminek a lerakata itt van tőlünk nem messze. Vettünk apának egy meglepit még a jövő heti szülinapjára. Anya pedig a tortákon töri már a fejét.
Aztán hazajöttünk és én a folyamatos anyázáson kívül nagyon szépen eljátszottam. Babáztam, játszottam a gesztenyékkel.. ki-be pakoltam őket, autóztam, nézegettem képeskönyveket és főztem a babáknak. .Ja és a nagy maci is előkerült. Előszeretettel ülök rá és birkózom le ha a kedvem úgy tartja. :)


Délután apát nélkülözve töltjük majd megint, aztán a héten már csak eljutunk a mamáékhoz is.

2010. szeptember 12., vasárnap

Esős napok és Váci Búcsú






Az idei váci búcsú is úgy telt - anyáék szerint - mint az elmúlt 4, mióta gyerek van a háznál. Esősen, családiasan, itthon. Az utóbbi kettővel még nem is lett volna baj, csak már Kristóf is meg Lili is szeretne a búcsúba is lejutni.. én még nem, de majd eljön az az idő, ha már értem...


Ma szépen sütött a nap, jó idő is volt, de délelőtt főztünk, rendezkedtünk, játszottunk, és délután jöttek a vendégek, közte pedig aludtunk.


Jót játszottunk Lilivel, nem volt vita, nem volt sírás, szó nélkül hagytuk a felnőtteket beszélgetni. Én pedig mindenkihez kegyes voltam a végén, és hagytam hogy megpusziljanak, sőt cuppanós puszit is adtam még a mamának is. Szegény, nálunk ő van sanyarú helyzetben, mert csak ha tényleg ritka úri kedvem engedi, akkor vagyok hajlandó puszit osztani neki.. nem értjük miért is. És amikor meghallottam őket, akkor is csak kiabáltam hogy "papa"!!! és szaladtam.. Nekem ő a mindnem! :D


Anya csinált késői ebédnek fini sült meg töltött husit. Volt párolt káposzta meg paradicsom saláta meg zöldséges rizs és apró krumplicskákat is sütött egyben. Ebédre fini tyúkhúsleveset ettünk,meg főthusit, és én vacsira kaptam a többi földi jóból. Még a többiek fél 4kor késői ebédeltek, addig én megettem 2 barackot, és engedtem hogy a mama etessen..


Ez is nagy szó,mert mostanában díszhisztit vágtam le arra is ha anyu odaküldte apát, hogy ő etessen meg. Bár ebben ez a hétvégé kivétel volt, ugyanis én kértem apát,hogy ő tegyen a székbe és ő etesen.


Tegnap és tegnapelőtt egész nap esett felénk. És mivel pénteken Kristóf náthás volt és köhögött, így az elmúlt két napban sem dugtuk ki az orrunkat a lakásból. Anya már sajnálja hogy a mai szép időben nem mentünk le délelőtt, de már nem fért volna bele a napjába. Ezért többségében játszottunk, tv-t néztünk. Állatos filmeket és Thomast.. Valahogy nekem is ez a vonat a kedvencem, vajon miért is??? :D Anya és Kristóf társasoztak, én pedig játszottam a maradék kockával és szépen hagytam őket játszani. Jengából tornyot építettünk, meg az építőkockákból is. Rajzoltunk és színeztünk.. Majdnem gyurmáztunk is, de Kristóf nagyon buta volt, ráadásnak a frissen kitakarított konyhába szétöntötte anyának a teát, hogy még a szék kárpitjára is jutott, úgyhogy a gyurmázás elmaradt..

2010. szeptember 7., kedd

Anya, anya, anya... egyre csak azt hajtja

A múlt hét második fele nagyon apamentesen telt el. Én csak napjában százszor emlegettem, akárhányszor egy fotón, vagy a számítógép képernyővédőjén megláttam,vagy hallottam hogy a fojosón valami zaj van.. Pénteken már Kristóf is itthon volt és igen korán keltünk, így már 7 órakor a vonatokkal játszottunk. Elég békésen telt a délelőtt. Voltunk a városban is vásároni, meg a piacon. Szomorúak azért voltunk,mert eredetileg egy mamázós nap volt betervezve, de Lili lebetegedett és így mama őrá vigyázott. De végül délután jött értünk papa és kimentünk mamáékhoz. Addigra Lilit hazavitte keresztanyu. Így egy kicsit ténykedtem az udvaron, homokoztam, motoroztam, hintáztam. Aztán bementünk,mert igen hűvös lett már hogy a napocska elbújt. Apa is jött utánunk, de ő végig a garázsban heggesztet és haza sem jött velünk. Nélküle zajlott a fürdés és az alvás is. Úgy ahogy szombaton is. Ezen a napon már szenvedtünk is kissé Kristóffal együtt.

Vasárnap viszont mikor ébredtem hallottam apa hangját és egyből apát kiabáltam, nem pedig anyát. Aztán még azt is hagytam hogy apa megetesse velem a reggelit, ami mostanában nagy szám,mert azt szeretném ha mindent anya csinálna. Nagyon szeretem apát, de főleg ha nincs itthon. Papának is több ölelés jár mint apának.. Délelőtt proszívóztunk, aztán együtt játszottunk, vasutat építettünk, kockáztunk, fakirakóztunk. Én babáztam is rendületlenül, ez a kedvenc tevékenységem. Anya odaadta egy régi cumisüvegemet is, és azzal etetem, itatom a babámat.
Ebéd után pedig sikerült egy nagyot aludnom, annyira,hogy fél 3 után anya keltett és nagyon mély álmomból ébredtem. Elég kis pudingka is voltam, de amikor kiejtette anya a száján hogy megyünk megnézünk egy babát, akkor már vigyorral az arcomon mondtam is hogy baba és álltam is fel az ágyamban. Így gyorsban kaptam ruhát és már mentünk is. Az uzsimat is megsprólota anya,mert csak Líviéknél kaptam meg a barackomat. Amit persze először nem is akartam megenni, hiszen láttam a sok mindent a tányérokon. De végül - mivel anya kijelentette hogy más addig nincs még a gyümölcs el nem fogy - megettem lelkesen, anya ölében ülve. Utána pedig egy nagy szelet fini diós-csokis sütit is befaltam. A vacsimat is két részeletben ettem meg, de másodjára, amikor már a többiek is az asztalhoz ültek, és kaptam egy kis frissen sült kiflit is, akkor már lecsúszott a maradék brokkolifőzelék is. Melinda baba nagyon aranyos volt. Megsimiztem a lábát, hasát, fejecskéjét. Akartam a csikicsikit is játszani vele, de nem értette és az éles hangocskám sem annyira tetszett neki. De nagyon figyelt, és folyton nyújtogatta a nyelvét, amit el is mondtam apának - aki eközben beszélgetett és nem figyelt rám - hogy mit csinál a baba, és még kicsi hangocskákat is adott ki, szeretett volna velem beszélgetni.
Hamar eljött a 7 óra és indulnunk kellett haza. Annyira felpörögtem és jól éreztem magam, hogy még háromnegyed 9kor is anyáztam fentről.. Pedig Kristóf már hulla volt és aludt.
Líviék most itthon lesznek 2 hetet, úgyhogy anya azt tervezi, hogy csütörtök délelőtt, miután Kristófot elvittük az oviba, elmegyünk ketten is hozzájuk. Legalább anyának is lesz módja beszélgetni kicsit, nem a két gyereke után kell kétfele szaladgálnia.

HÉtfőtől pedig beindult a rendes oviüzem. Anya visszacserélte a babakocsit, mert ezeken a hideg reggeleken a kicsi nyári kocsiban félt hogy megfázok. Még egy plédet sem tudott a fenekem alá tenni igazán. A szélben meg az esőben pedig nem tudott mivel megvédeni,mert nem volt esővédője. Tegnap ovi után vásároltunk, voltunk a piacon is. Ma pedig elmentünk a postára és ismét a piacra. MEgvettük a búcsú vasárnapi ebédhez a csirkecombocskákat. Délután pedig sütit fogunk sütni, ha Kristóffal együtt hazaérkeztünk az oviból.

Holnap anya azt tervezi, hogy belekezd a nagytakarításba, de nem tudja mire jut majd mellettem. Délben pedig picit korábban leszek letéve aludni,hogy előbb tudjunk Kristófért menni és hamarabb kiérjünk mamákhoz.

2010. szeptember 1., szerda

Nagyon dumás lettem


Igazi kis dumás lettem, egyre többet beszélek, ha új dolgot hallok próbálom mondani, az első szótagját hangoztatom is. VAnnak szavak amiket én neveztem el és van sok minden amit megtanultam. Egész nap be nem áll a szám, főleg ma délelőtt ahogy anyával már csak ketten voltunk itthon. Letelepedtem a lába mellé a konyhába.. elször a mosogatónál állt,mert mosogatott,majd az asztalnál mert készült a briós, és dumáltam.. hol a babámmal, hol autókkal, hol ékeszerekkel babráltam közben.. :)


A hét jól indult,mert hétfőn egy bevásárlótúrán voltunk. Piac, 1-2 bolt aztán már jöttünk is haza. Anya csinált ebédet és utána pihentünk egyet. Ez mostanában már csak nagyon ritkán 3 óra hossza nálam. 1,5-2 órát alszom általában. Így mikor apa megjött már javában túl voltunk az uzsin és játszottunk. Utána pedig lehordtuk a járókámat, bevarázsoltuk az autóba, aminek a vége az lett,hogy én az első ülésen ültem anya ölében.. jó,jó, csak 2 percig tartott az autó út keresztanyuékhoz, de máshova nem fértem be.. :) A délután pedig játékkal töltöttem. Lestem a nagyokat mit csinálnak és hordtam ki a műanyag gyümölcsöket, az edényeket, golyókat és játszottam. Sokkal jobban elvoltam mint a nagyok. Amikor anya vagy apa hagyta magát akkor nyúztam őket kicsit, aztán mentem az utamra. Vacsira fini bundáskenyeret és paradicsmot kaptam én is tejcsivel.. naggyon ízlett..


Kedden nem mentünk sehova mert reggel még csak jó hideg és borús volt az idő, de délután már esett is. Kristóf jó korán ébresztett bennünket, így aztán már 7 órakor játszottunk. Először a legóval, aztán az autós szőnyeggel és a kisautókkal, vonatokkal. Aztán rajzoltunk is keveset és babáztunk. fél 11-ig egészen jól megvoltunk egymás mellett minimális civakodással.


Ebédre gyümileves volt, ami mind a kettőnk nagy kedvence. Örültem is látványosan, mert azt nagyon tudok! :D Meg kelkáposztafőzelék, amit én szeretek, csak mivel Kristóf hisztizett így én is belekezdtem. De anya egy mozdulattal elvette a tányért, kivett a székből és közölte hogy mehetek.. Na akkor kezdtem nagy ordításba és vertem a székem.. Anya pár pillanatig hagyta,majd megkérdezte éhes vagyok-e. Én abbahagytam az ordítás és hüppögve bólintottam.. Így visszakerültem a székbe és lelkesen - de szó szerint, nyammogva - benyomtam mind a főzeléket.. Mert hát a hülyeség ragadós.. Anya meg nagyon rondán nézett Kristófra.


Mire felkeltünk anya már megsütött 2 nagy pizzát is, és uzsi közben sült a következő. Mire keresztanyuék befutottak 4kor, addigra elkészült mind. Vacsira pedig én is fini virslis pizzát ettem, nagyon ízlett. DÉlután jót játszottunk, bár én inkább csak követtem a nagyokat meg néztem mit bohóckodnak össze.. De néha egy picit be is tudtam kapcsolódni a játékba. Élveztem a délutánt, csak az esti fürdés előtt jött a szokásos ordítás. Mert apának üdvrivalgok ha megjön a munkából, egész délelőtt őt keresem, ha valami zörejt hallok emlegetem, de az esti fürdésnél valami miatt most anya kellene.. de hát anya nincs, így ordítok keveset, aztán megbékélek és fürdök..

Utána együtt meséztünk, én anya öléből figyeltem ahogy apa olvassa a Bogyó és Babóca mesét. Az elalvás vagy fél órába telt.. 4-5 percenként elkezdtem anyázni.. 2-3x.. de aztán csend lett és bealudtam.