Nagyon akarok már sétálni egyedül

KORÁBBI KÉPEK RÓLAM. VALAHOGY MOST KERÜLTEK ELŐ. :)

De nagyon! Annyit küzdök érte! Nagyon szeretek kint garázdálkodni a szobában, és ha anya vagy apa elég közel ül a kanapéhoz akkor azzal játszom hogy köztük és a kanapé között gyaloglok. 3-4 lépést is megteszek már teljesen egyedül, kapaszkodás nélkül. És mindig, folyton gyakorolom. :D A járókában is már csak úgy jó játszani,hogy a hátam nekitámasztom a rácsnak és így mind a két kezemben lehet valami, vagy lehet tapsolni. Ezt nagyon élvezem. És mi munka még ebbe a testhelyzetbe tornázom magam!

A másik dolog amit a napokban megtanultam, hogy mostmár meg tudom nyomni a játék telefonon, a zenélő kulcson, a zenedobozon a gombokat. Direkt és nem véletlenszerűen. Eddig csak le akartam venni őket a kezemmel, de most az ujjacskámmal benyomom, és élvezem hogy hangot ad ki. :D

Valahogy az autóval is barátságba kerültem. Na jó, anyáék ne vállalkozzanak 100km-t utazni velem, de a 7km-es Kosd-Vác távot már ordítás nélkül kibirom. Sőt a városban is elmehet anya vásárolni velem autóval, nem bömbölöm végig a visszafelé utat.. :) Múlt pénteken egészen Pest elejéig mentünk, és akkor is csak inkább nyafi volt. Na jó, visszafele elfogyott a türelemem és ordítottam, így megkaptam a cumim, csak hát ezzel be is aludtam. Aminek az lett a vége hogy háromnegyed 9kor még mindig rajcsúroztam az ágyamban. De a héten Dunakeszire tett kiruccanásunk során oda és vissza is jól elvoltam az autóban. :D

A hétvégén én is voltam disznótorban. Az elején megnéztem a busit amint ott feküdt, de ez nekem még nem sokat jelentett. Aztán bent játszottam először anyával, majd Anikóval, Kristóffal és Lilivel. Tetszett a dolog. Aludni is aludtam másfél órát délelőtt. Aztán újra jött a játék, és 1 óra után közösen mentünk aludni, mindenki más-más szobába. Szerencsére ekkor sem volt gond, szépen kipihentem magam, így a délután is jól telt. Ekkor már apa , keresztapu és papa is csatlakozott a játékhoz, meg persze dédi is megdajkált kicsit. Bár nekem estére nagyon anya hiányom lett, hiába nyüzsögtek körülöttem százan, ha anyát megláttam folyton nyafizni kedtem. Nem is győzte anya másnap bepótolni a dajkálást. :d Másztam rá és hízelegtem meg bújtam amikor csak lehetett.

Mivel Kristóf beteg, így a héten nem jutunk el a védő nénihez, de reméli anya hogy hétfőn el tud vinni,mert kíváncsi a 10 hónapos méreteimre. Szerinte nőttem és hízni is híztam,bár ezt talán kevesebbet. De az étvágyammal nincs gond!