Anna,Peti és Gergő után szabadon

Anya tervei ma megvalósulni látszottak, bár az út fele után, mikor is kiderült hogy a pontos cím itthon maradt, kissé tanácstalanná váltak őseim, de azért csak megoldották a helyzetet, némi telefonos és közönség segítséget igénybe véve. :D Nem a Széchenyi-hegyi megállónál, de Normafánál sikerült felszállni a gyerekvasútra és eljutni vele a kiszemelt célhoz. A János-hegyi megállónál szálltunk le és onnan egy kellemes erdei séta következett. Nem volt semmi hiszti, fáradtság a részemről, szépen haladtam felfele. Csodáltuk a természetet, élveztük hogy az erdőben sétálhatunk. Aztán a játszótérnek is megörültünk, de aztán hamar kiderült ,hogy mindössze egy újabb építésű mászóka van rajta, csúszda sincs így nem sokáig időztünk itt el,hanem folytattuk az utunkat az Erzsébet kilátó felé. Felfele a rendes úton még visszafele a lépcsőkön haladva közlekedtünk. Aztán amikor megláttuk a kilátót már csak azt kérdezte meg százszor,hogy felmegyünk-e a tetejére. Bátran, anya tériszonyával mit sem törődve vágtáztam felfele, és odafent is utáltam hogy anya folyton belém kapaszkodik, hiszen hogy bírnám már el az ő súllyát... :D Még jó,hogy lefele nem kellett cipelem. A kilátás gyönyörű volt, főleg amikor visszaérve Normafára megcsodáltuk onnan is a tájat és rájöttünk,hogy innen is látszik az Erzsébet kilátó ahol nemrégen még a legtetejéről tekintettünk körbe. :D Nagy élmény volt a vonatozás, a séta is és egyáltalán nem látszott hogy már 1 óra volt mire az autóhoz visszaértünk. Ezúttal a hiszti is elmaradt, néhány perc beszélgetés után beájultam az autóban és csak itthon a parkolóban tértem magamhoz. Így a déli alvást is kipipáltuk. Ezt némileg labilisabb délután követett, több hisztivel a kelleténél, de volt babázás, autózás, építés, palacsinta evés és egy kis hiszti után azért vacsora is.
Mindent összevetve tartalmas és nagyon kellemes nap volt ez a mai! :D