Anya, anya, anya... egyre csak azt hajtja

A múlt hét második fele nagyon apamentesen telt el. Én csak napjában százszor emlegettem, akárhányszor egy fotón, vagy a számítógép képernyővédőjén megláttam,vagy hallottam hogy a fojosón valami zaj van.. Pénteken már Kristóf is itthon volt és igen korán keltünk, így már 7 órakor a vonatokkal játszottunk. Elég békésen telt a délelőtt. Voltunk a városban is vásároni, meg a piacon. Szomorúak azért voltunk,mert eredetileg egy mamázós nap volt betervezve, de Lili lebetegedett és így mama őrá vigyázott. De végül délután jött értünk papa és kimentünk mamáékhoz. Addigra Lilit hazavitte keresztanyu. Így egy kicsit ténykedtem az udvaron, homokoztam, motoroztam, hintáztam. Aztán bementünk,mert igen hűvös lett már hogy a napocska elbújt. Apa is jött utánunk, de ő végig a garázsban heggesztet és haza sem jött velünk. Nélküle zajlott a fürdés és az alvás is. Úgy ahogy szombaton is. Ezen a napon már szenvedtünk is kissé Kristóffal együtt.

Vasárnap viszont mikor ébredtem hallottam apa hangját és egyből apát kiabáltam, nem pedig anyát. Aztán még azt is hagytam hogy apa megetesse velem a reggelit, ami mostanában nagy szám,mert azt szeretném ha mindent anya csinálna. Nagyon szeretem apát, de főleg ha nincs itthon. Papának is több ölelés jár mint apának.. Délelőtt proszívóztunk, aztán együtt játszottunk, vasutat építettünk, kockáztunk, fakirakóztunk. Én babáztam is rendületlenül, ez a kedvenc tevékenységem. Anya odaadta egy régi cumisüvegemet is, és azzal etetem, itatom a babámat.
Ebéd után pedig sikerült egy nagyot aludnom, annyira,hogy fél 3 után anya keltett és nagyon mély álmomból ébredtem. Elég kis pudingka is voltam, de amikor kiejtette anya a száján hogy megyünk megnézünk egy babát, akkor már vigyorral az arcomon mondtam is hogy baba és álltam is fel az ágyamban. Így gyorsban kaptam ruhát és már mentünk is. Az uzsimat is megsprólota anya,mert csak Líviéknél kaptam meg a barackomat. Amit persze először nem is akartam megenni, hiszen láttam a sok mindent a tányérokon. De végül - mivel anya kijelentette hogy más addig nincs még a gyümölcs el nem fogy - megettem lelkesen, anya ölében ülve. Utána pedig egy nagy szelet fini diós-csokis sütit is befaltam. A vacsimat is két részeletben ettem meg, de másodjára, amikor már a többiek is az asztalhoz ültek, és kaptam egy kis frissen sült kiflit is, akkor már lecsúszott a maradék brokkolifőzelék is. Melinda baba nagyon aranyos volt. Megsimiztem a lábát, hasát, fejecskéjét. Akartam a csikicsikit is játszani vele, de nem értette és az éles hangocskám sem annyira tetszett neki. De nagyon figyelt, és folyton nyújtogatta a nyelvét, amit el is mondtam apának - aki eközben beszélgetett és nem figyelt rám - hogy mit csinál a baba, és még kicsi hangocskákat is adott ki, szeretett volna velem beszélgetni.
Hamar eljött a 7 óra és indulnunk kellett haza. Annyira felpörögtem és jól éreztem magam, hogy még háromnegyed 9kor is anyáztam fentről.. Pedig Kristóf már hulla volt és aludt.
Líviék most itthon lesznek 2 hetet, úgyhogy anya azt tervezi, hogy csütörtök délelőtt, miután Kristófot elvittük az oviba, elmegyünk ketten is hozzájuk. Legalább anyának is lesz módja beszélgetni kicsit, nem a két gyereke után kell kétfele szaladgálnia.

HÉtfőtől pedig beindult a rendes oviüzem. Anya visszacserélte a babakocsit, mert ezeken a hideg reggeleken a kicsi nyári kocsiban félt hogy megfázok. Még egy plédet sem tudott a fenekem alá tenni igazán. A szélben meg az esőben pedig nem tudott mivel megvédeni,mert nem volt esővédője. Tegnap ovi után vásároltunk, voltunk a piacon is. Ma pedig elmentünk a postára és ismét a piacra. MEgvettük a búcsú vasárnapi ebédhez a csirkecombocskákat. Délután pedig sütit fogunk sütni, ha Kristóffal együtt hazaérkeztünk az oviból.

Holnap anya azt tervezi, hogy belekezd a nagytakarításba, de nem tudja mire jut majd mellettem. Délben pedig picit korábban leszek letéve aludni,hogy előbb tudjunk Kristófért menni és hamarabb kiérjünk mamákhoz.