Kicsi koszorúslányka

Egész héten kérdezgettem hogy mikor megyünk a lakodalomba. És ami a leginkább érdekelt vele kapcsolatban, hogy mikor eszünk csokitortát. :) Na meg a szépséges ruhám is folyton fel akartam venni, nem győztem kivárni hogy szombat legyen. Aggódott is anya rendesen, hogy a nagy izgalomtól nem fog sikerülni a déli alvás. De reggel háromnegyed 7kor keltem magamtól ami segített anyának abban, hogy korábbira tegye az elalvásunkat. 11-kor ebédeltünk, némi hiszti azért csak kerekedett, mert mostanában az étkezés nálam ritkán telik hiszti nélkül. Bár ezt a lagziban senki el nem hitte volna ha anya elmeséli. Fél 12-kor pedig már aludtunk is mindketten. Fél 2 körül ébredtem így kényelmesen elkészült a frizurám, belekerültek a kis csipeszek a piros virágokkal és anya rám adta a pörgős rucimat, a harisnyát és a kis cipellőcskét. És még mi aludtunk apa a csokrunkat is meghozta, így már azt is szorongattam lefele menet a lépcsőházban. Kár hogy senki nem jött szembe akkor.
A művelődési házban falatoztam néhány pogit is uzsonna gyanánt, aztán lassan indult is a menet.
Kristófnak így két hölgy is jutott, egy a baljáról, egy pedig a jobbjáról. Végül anya is ott baktatott mellettem a sorban,mert mindig volt valami mondanivalóm. Na meg a kezem is elzsibbadt időközönként a "nagy" csokor tartásában. :)

Még a polgári esküvő zajlott én kicsit bújócskáztam a fák között, ittam, anyával társalogtam, ez a része annyira nem tudott lekötni. Aztán visszafele anya hamar rábeszélt, hogy inkább az ő kezét fogva mamáék előtt menjünk a sorban.




A templomi esküvőt is végig szövegeltem, de csodásan suttogva, nem zavartam én semmit, csak mindenre kíváncsi voltam. Na meg a szobatisztaság rögös útján természetesen egyszer pisilni, egyszer meg kakilni kellett az esküvő közben. De ezen már senki nem lepődött meg. Főleg anya nem. Úgy kezelte az egészet mintha ez lenne a legtermészetesebb.. Viszont augusztus 29-e óta semmiféle baleset nem történt velem napközben. CSupán alváshoz kapok pelenkát és a legtöbb esetben az is száraz, úgyhogy anya mérhetetlenül büszke ám rám!


Na az eset folyamán viszont mindenki végig rajtam mosolygott. Végig ettem ugyanis az étlapot. Leveskét, főtt húst kenyérrel, pörköltet, ezután volt egy félórás hatásszünet, ami alatt folyton azon nyafogtam hogy mikor hozzák már a vacsorát,mert én éhes vagyok.. utána még a töltött husiból is ettem krumplival aztán pedig a reklamált csokitortámat is megkaptam végre és befaltam szinte az utolsó villáig. Közben pedig táncoltam apával..



Keresztapával, a menyasszonnyal, Orsival a húgával, anyával, Lilivel és Kristóffal is. Nagyon jó buli volt. Anyának pedig azt élvezte, hogy jól éreztük magunkat és mégis kordában tudott bennünket tartani annyira, hogy nem rohangáltunk fel s alá a többi gyerekkel a teremben meg kint az udvaron.
Azóta azt emlegetem, hogy mikor megyünk megint lagziba és mikor vehetem fel a szép ruhámat.. :)
Talán ha a madarak csiripelésének lehet hinni, nem kell sokat várni rá, csak májusig, amikor is egy újabb jó buli vár ránk.. :D