Vége a magánynak...

Csak a fotó kedvéért ám.. amúgy nem ettem meg a cseresznyét..



Pancsi-pancsi mamáéknál... aztán meg egy focibajnokság..



Hinta.. még a városligetben..


A szó azon értelmében, hogy jövő héttől már Kristóf is itthon lesz egész nap, hiszen az ovinak vége.. Ez a hét pedig a készülődésről szólt. Szerdán pl. anyával készítettünk linzert az útra, finoman meg is puhult már másnapra. Ma raktuk be szép nagy fém dobozba, de már alig várjuk hogy megdézsmálhassuk.

Amúgy elég magányosan telnek a napjaim, mert hiába van itt Lili vagy vagyunk a mamáéknál, a nagyok nem nagyon játszanak velem, mindig magamra maradok.
Hétfőn viszont rendeztünk egy jó nagy pancsololást. Apáék a bojlert szerelték így le kellett engedni a vizet belőle. Na meg az ért az idő is elég meleg volt, úgyhogy mamáék belehordták 3 kiskádba és mi meg mielőtt bementünk ebédelni, megmártóztunk, játszottunk benne egyet.. Aztán persze délután is pancsoltunk, de addigra kihült a víz és a napocska nem tudta eléggé felmelegíteni, így anya egy idő után véget vetett neki.

Mostanába a gyümölcsökkel, vagy is inkább az idénygyümölcsökkel haragban vagyok.. A cseresznye, málna egyáltalán nem kell. Tegnap anya összeveszett velem mire a barackot megettem, pedig tényleg finomat sikerült dédinek vennie.. Az eper is csak egy kis csellel csúszik le a torkomon. Reméli anya hogy csak a meleg az oka, és elmúlik majd ez a válogatásom,mert a gyümölcs egészséges és szüksége van rá az ember gyerekének.. Az ebéddel és a reggelivel is hákliskodom mostanság, hogyha nem péksüti, pizza vagy tésztaféle, akkor jönnek a nyafogások. Bár azért többségében elfogy..

És a meleget is egyre nehezebben viseli a kis bőröm. Kipattogok tőle. Hétfőn úgy jártam hogy a fenekem is tiszta pötty és hólyag volt. A sudocrem segített neki szerencsére, most már majdnem tökéletesen szép.

És ha már a héten nem lenne anyának jelenése hogy írjon a naplómba, akkor jövünk a beszámolókkal amint a nyaralásból hazaérünk. Hétfőn indulunk. Anya kicsit aggódik hogy fogom az utat bírni,mert jelenleg a mamáékig is előjön a hiszti, pedig az 10km, nem pedig 200.. :o
De reménykedjünk a legjobbakban..