Budakeszi vadaspark

Pénteken délután végül mamáéknál kötöttünk ki és milyen jól is tettük. Két hatalmas vödör epret szedett mama mire odaértünk és mi is kimentünk a kertbe cseresznyét meg meggyet szedni.. Sajnos gyümölcsök terén sokkal válogatósabb vagyok mint Kristóf, és a savanyú dolgokat meg egyáltalán nem is szeretem.. A meggyet azzal a lendülettel köptem ki ahogy szétharaptam.. A cseresznyéből is csak pár szem csúszik le.. Az eper sem a kedvencem, pedig ami a mama kertjében van már elég jó édes, a piacon anyának nem sikerült túl édeseket venni eddig. De azért az epret kis ráhatással megeszem. Úgyhogy feltankoltuk a pocakunkat meg az autót is gyümölccsel és egy jót játszottunk az udvaron. Kell-e ennél több..

Szombaton pedig reggel 8 órakor már úton voltunk a Budakeszi vadaspark irányában. Anya fél 8kor keltett engem, felöltöztünk, reggeliztünk fini kalácsot joghurttal, ittunk kakaót és irány.. Az utazást mostanában megint nem jól tűröm, de persze csak a táv utolsó 10 percénél kezdtem cirkuszolni, amikor anya egy kicsit apunak szeretett volna segíteni hogy merre is menjen.
De azért megérkeztünk és mivel mi voltunk a 3. autó, így árnyékos helyet is találtunk. Megnéztük a parasztudvart az állatokkal aztán besétáltunk a vadasparkba.


Szépen kényelmes végigsétáltunk a parkon. Vettünk a boltba Zoo csemegét és megetettük vele a patás állatokat, már amelyik hajlandó volt elfogadni. Az őzikék inkább a frissen szedett lombokat csemegézték, amit a gondozó néni vitt be nekik amikor odaértünk.



A kilátó volt ami kimaradt a kirándulásunkból mert 11 órakor kezdődött egy előadás a színpadon, ahol egy néni sokféle állatról mesélt nekünk. Ki is hozta a karjában és bemutatta ezeket az állatokat.



Láttunk vadászgörényt


meg mosómedvét is. Ez már kicsit hosszú volt nekem,meg már közeledett a dél is, úgyhogy a felétől nem nagyon találtam a helyem, apuval el is mentünk 2x sétálni,mert Kristófot és anyát viszont nagyon érdekelte amiket a néni mesélt az állatokról.
Aztán már kifele vettük az irányt a vadasparkból. Megittuk még a maradék limonádénkat és indultunk is hazafele.

Na ez az út nagyon nehezen ment, ordítottam egy vagy kétszer 10 percig... fáradt voltam és nem lehetett sehogyan sem szót érteni velem. Természetesen a táv utolsó 10 percét olyan vígan tettem meg, mint aki most ébredt 3 órás délutáni szunyájából, és a belvároshoz érve azért kezdtem hisztizni,hogy nem akarok haza menni és aludni..

Na azért az késői ebéd után fél 2-kor mint egy darab fa dőltem ki és 4 órakor amikor anya felébredt mindenkit úgy kellett ébresztenie, szóval elfáradtunk rendesen.
Délután már semerre nem mentünk és 9 óra előtt mindketten aludtunk már Kristóffal, a késői déli alvás ellenére.