Anyás napok és a fránya köhögés

Nem akar elhagyni engem.. Anya úgy érzékelte,hogy a nátha az oka, nem akar kitisztulni teljesen ott valami.. Így két napja ismét kapok fokhagyma kapszulát amitől szépen beindult a nátha, és nem ordítok mikor az orrom szívják,mert már nem olyan sűrű a trutyi.. De így köhögök.. Sikeresen hányok is, ha éppen az orrom nincs kitisztítva (reggeli ovi, vásárlás és mire hazaértünk másfél óra múlva már köhög rendesen mert folyik a trutyi). Ennek örömére a héten az egyik bolt pénztáránál is sikerült hánynom. Anyával fel is töröltették. Mert senki meg nem mozdult volna,hogy hoz egy felmosót. Anya lekezdte zsepivel, aztán a pénztáros nénitől kapott még hozzá papírtörlőt.. és az egész a kukába landolt.. Jó illat lehetett egész nap a boltban... :s De ez van.. Itthon még kabátot is mosni kellett.. De nem a hami jön, hanem a trutyi amit lenyelek.. :s Az éjszakák nem rosszak, tudok aludni, néhányszor köhögök, délben is.. de hát a jótól még mindig messze van. Lehet hogy a jövő héten újra a doki néninél kötök ki, bár anya nem sok értelmét látja.. de már 3. hete lesz hogy köhögök.

Szép idők voltak a héten is, vittük, hoztuk Kristófot az oviból. Voltunk sétálni is, meg intéztünk az ügyeket gyalogosan.

Csütörtökön este feljött anya egy rég nem látott barátnője. Nem is volt nálunk azóta,hogy én megszülettem. Mondtam neki hogy néni, és a végén már puszit is adtam neki.

Pénteken keresztanyu hozta az oviból Kristófot én pedig sírva ébredtem 2 órakor és nagyon nem önmagamat adtam egész délután. Napok óta gond van a kakimmal. Nehezen jön, ezért is sikerült többször a bilibe, és nagyon kemény.. Tegnap is ez lehetett a gond. Egész délután feszengtem, már reggeltől többször ültem a bilin és nem sikerült kinyomni. Sírtam délután sokat, a szemeim karikásak voltak és úgy néztem ki mint magam árnyéka. De se láz, se semmi más jel nem volt hogy beteg lennék. Szerencsére éjszakára sem lázasodtam be, csak az orrom dugult néha és a nátha zavart.. "csak.." :S

De tegnap délután meg ma délelőtt is itt volt Lili. Keresztanyuéknak dolguk volt,ma meg dolgoztak mind a ketten és mi anya gyerekei voltunk. Apa tegnap csak a fürdésre ért haza, ma is túlórázott.. Délután pedig mamáéknál lesz kacsákat pucolni.

Reggel már vidámabban keltem, nem voltam annyira elesett sem.. Csak anya sajnált néha a két nagy mellett,mert olyan kis anyátlan tudok lenni. A két temperamentumos, akaratos nagy eléggé elnyom. Csak nézek nagy szemekkel amikor kihagynak a játékból, vagy csinálom egy szó nélkül amit kérnek. Anya sajnál néha,mert sejtette hogy ez lesz.. Ezért is kezdtem el csapokodni,mert nem tudom máshogy érvényre juttatni az akaratomat.. Bár ez nem szép dolog, anya igyekszik róla leszoktatni.