2010. augusztus 1., vasárnap

Fantasztikus vasárnap

Reggel fél 8 után ébredtünk apával egyetemben, addigra anya már megterített a reggelihez. Kicsi közös játék kezdődött, azaz én a járókába lettem száműzve,mert anya és apa gyorsan rendbe szerette volna rántani a konyhát, megsütni a husikát és megfőzni a krumplit. De folyton olyan dolgokba ütöttem az orrom amit nem szabad, így a járókában játszottam, néha panaszkodva. De Kristóf szórakoztatott is kicsit így nem unatkoztam.


Mikor megsült a husi átöltöztünk és elmentünk a Lidl-be vásárolni. Kaptam nagyon szép 3 db Hófehérkés pohárkát. Anya már régen kinézte,mert csak 1.6dl-es üveg poharak, éppen a kezembe valók és nagyon jó inni belőlük. Este már a tejcsit is abból kaptam vacsi után.


Hazaérve megebédeltünk, utána megettük mama desszertjét amit készített tegnap és csomagolt nekünk belőle. Aztán aludni tértünk ami nem a legjobban sikerült ,mert fél kettőkor egy hatalmas durranás hangzott fel a főútról, mintha autó kerék lett volna. Anya is megilyedt, olyan erős volt a hangja és mind a ketten felkeltünk rá Kristóffal. Így a sziesztának vége is lett, és bánkódás helyett felpakoltuk a pikknikes kosarat meg a strandcuccot és elindultunk Bánkra. Tudtuk hogy mamáék is ott voltak,mert néptánctalálkozót rendeztek, de bennünket inkább a strand, a tó izgatott. Anyáék sem jártak még ott sosem (szégyen, hiszen 25 percre van csak csupán tőlünk).
A tó tulsó végén álltunk meg a parkolóban,mert először úgy gondoltuk,hogy nem a starndra megyünk be, hanem valahol a másik parton verünk sátrat. De a stégeknél mély volt a víz, és általában a legtöbb helyen horgásztak, úgyhogy szépen végigsétáltunk az árnyékos oldalon. A babakocsi volt a málhásló, és én is szépen mentem mellett a saját lábamon. Aztán megtaláltuk mamáékat, pedig nem is kerestük őket. :) Egy kicsit örömködtünk,majd megkerestük a bejáratot és bementünk a strandra. Fel volt állítva egy ugráló vár és egy csúszdás ugráló,meg egy trambulin is.





Nagyon tetszett az ugárló. Az uzsi után egyből birtokba is vettük,mert éppen nem volt rajta senki. Hajtogattam hogy "jajajaj" amikor elestem és kacagtam nagyokat. Élveztem nagyon.
Aztán mikor Kristóf 5 óra után fürdött még egy utolsót, akkor mi anyával újra az ugrálóvárba mentünk, majd csúszdázni a játszótérre,mert az is volt.

De bemerészkedtünk együtt a vízbe is.. Anya majd össze fagyott, szerinte nagyon hideg (mama úgy hallotta hogy 18 fokos volt, de azért én ezt túlzásnak érzem, szerintem annál azért melegebb volt) Én viszont??? A termál strand tapasztalatai után anya azt hitte ,hogy visítva vihet is ki 1 perc után. Ezzel szemben 4-5x belemártott az úszógumival a vízbe és "feldobott" hogy kacagjak és kicsit hozzászokjak a vízhez. De aztán már nem hagytam mert másztam ki a kezéből és mutattam, hogy én a vízbe akarok menni.








Nevettem, tekeregtem, hancúroztam, hanyadt feküdtem az úszógumiban. Végül Kristóf régi gumiját kaptam meg és bátyónak jutott a lányos, de hát ez volt a kisebb és ebből nem estem ki.
Puci seggel nagyon élveztem a dolgot, anya csak pislogott és nevetett nagyokat.. Na meg vacogott,mert ő fázott.
Aztán azért botor módon kicsalt, de hát ennyi elég is volt a hideg vízből. Utána eszegettünk és folytattuk picit a játékot a parton. Majd anya lekent és kezdetét vette életem első vizibiciklizése. A fő atrakció a csúszda volt persze,mert meglátva a lépcsőfokokat minden áron másztam volna fel. Annyira nem élveztem az egyhelyben ülést, de anya vigyázott rám és egy kis kört tettünk a tavon. Eltekertünk abba a végébe ahol mamáék voltak és mama oda is szaladt integetni nekünk.



Aztán apa kitett a partra bennünket anyával és ők még Kristóffal tekertek egy kört. Utána ugráltam és csúszdáztam még kint egy keveset, majd megvacsiztunk. ÉN fini májkrémes kenyerkét ettem, egy egész nagy körszeletet megettem. Itthon már csak tejcsit kaptam fürdés előtt.
Hazafele újra a hosszabbik úton mentünk az autóhoz. Elköszöntünk mamáéktól és kicsit meghallgattuk a néptáncosokat. Éppen szlovák csoportok,meg énekesek voltak soron. Nekem is tetszett és Kristófnak is, képesek lettünk volna még 7 órakor leülni és hallgatni őket. De hát mennünk kellett. Elsétáltunk az autóhoz, megnéztük a kacsákat a tavon.


Aztán a legrövidebb úton jöttünk is haza. A fürdés ordítással telt, sajnos ez mostanában újra divat, ha fáradtabb vagyok a kelleténél. Márpedig a másfél óra déli alvás és utána ilyen mozgalmas délután az igen fárasztó nekem. A végén már Kristóf is sírt,mert az ultra hangom nehezen viselte. Elaludni sem ment egyszerűen,mert anya nem állt végig az ágyam mellett, hanem néha eltűnt.. De azért a fáradtság győzött.

1 megjegyzés:

  1. Nagyon jó kis nap volt!!! Anna a hajmosásnál ordít azt nagyon nem csipi!!
    Anna és Máté

    VálaszTörlés