Változások időszaka

A MÁSFÉL ÉVES KOR úgy látszik valóban a nagy változások időszaka. Már a mamáéknál töltött másfél hétben is sokszor eljátszottam hogy lefekvés előtt nem kellett az esti tejcsi, vagy csak úgy ittam meg az üvegből ha anya lecsavarta a cumi tetejét. Ahogy hazaértünk anya eldöntötte hogy vacsi után ( 6 óra) vagy legkésőbb fürdés előtt (7 óra,ha vacsira nagyon teleeszi magát) kapom a tejcsimet pohárból, és fürdés után csak egy kis vízzel kínál meg szintén pohárból. Aztán így már közös a mesézés Kristóffal és utána jön az alvás. Nem megy teljesen varázsütésre a dolog,mert hát közösen elaludni már régen nem kellett és persze nehezebb is, de az esti tejcsit és a cumisüveget egyáltalán nem keresem. Amit keresek az anya mostanában. Sokszor kell hogy az ágyam felett álljon még el nem alszom,mert különben égtelen sírásba kezdek.
A másik nagy változás,hogy rettentően egómra ébredtem. Bármit csinál is Kristóf, vagy bármi kerül szóba,hogy menjen pisilni, vagy megy valahova, egyből szaladok és mutogatok magamra,mert hát én sem maradhatok ki semmiből. :) Mondom a cipőre, pohárra, ruhára, mindnere,hogy apáé, anyáé.. és utána keresem és mutogatom az enyémet is. :)Ha meg nincs széttárt karokkal és nagyra kerekedett szemekkel hümmögök,hogy hát hova a csudába lett. :D
Tegnap a barackosban voltunk papánál, és papa hirtelen felment a létrára, én meg körbenéztem és széttártam a karom, kétségbeesett képet vágtam és elkezdtem hümmögni,mert hát papa hirtelen köddé vált.. :D Anya úgy nevetett, apa meg nem értette mi lett hirtelen velem.

Tegnap délelőtt miután anya elkészült az ebéddel elmentünk vásárolni és ha már a diszkontnál voltunk elmentünk a hajós játszótérre. Csúszdáztam, mászókáztam egy jót. Egy kicsit a homokba is belementem főzőcskézni és hagytam magam megsímogatni többször is egy kislánytól, én is megöleltem. Aztán hazajöttünk enni és aludni. A másik nagy divat, hogy ha jobban tetszik ami a másik tányérjában van, mint ami a sajátomban, akkor sztrájkba kezdek és nem vagyok hajlandó enni. Mint a mai ebédnél. De a gyrost kissé nehézkesen tudtam volna elfogyasztani, főleg hogy hiába van 10 fogam rágni nem vagyok hajlandó és minden keményebb daraboson öklendezem. Így a sárgaborsó főzelék jobban nekem való volt a pipihusival. A vége az lett hogy mehettem aludni evés nélkül. De durmoltam is 2 órát, aztán lelkesen megettem az ebédem. Utána persze kiérdemeltem hogy a pita kenyérből is kaptam szottyogtatni valót, de hát valjuk be, az azért mégsem lehet az ebédem magában.

Ma délután Kristóf szomszédolt, mi meg elindultunk anyával a jogosítványát átvenni az okmány irodában. Gyalog mentem, nagyon élveztem, csak minden ajtón be akartam menni, anya egész úton beszélgetett "velem" mert minden érdekelt, folyton mutogattam és a magam módján kérdeztem (kb. 5 perc séta volt). Ott anya fenekébe bújta,mert hát sok ismeretlen néni nézett engem. Aztán apa telefonált,hogy ő is végzett, így elsétáltunk a fagyihoz és megvártuk őt. Mivel előtte ettem a tölcséremmel csak játszottam, nem nagyon kellett és úgy jártunk, hogy egy nagy zuhit kaptunk a nyakunkba mire a fagyival végeztünk. Elindultunk hősiesen hazafele, de csak egy vékony hosszúujjas volt anyánál, még a kalapom is otthon hagyta. Így megálltunk egy bolt védelmében, apa pedig hazaszaladt az autóért (2 percre voltunk, de úgy elkezdett szakadni,hogy szétáztunk volna mire hazaérünk).