Mamáék hazaérkeztek

A vasárnap délelőttünk azzal telt, hogy anyával és Kristóffal elmentünk a vásárba. Én még nem voltam ilyen helyen,mert hát a délelőtti alvásom alatt szokott anya menni. De mivel apa dolgozott, és muszály volt néhány dolgot beszerezni, így ezúttal csak 1x aludtam.
Egészen jól viseltem bár fáradt voltam, de anya hiába döntötte meg a kocsit és adta oda a cumit, nem aludtam be. Végül kaptam egy szép kis kendőcskét, amit anya a fejemre is tudott próbálni. Hazafele jövet beugrottunk apához, odaadtuk neki az otthon felejtett kulcsokat. De ő meg olyan ügyes volt,hogy mire az ebédet befejeztem és aludni indultam (fél 12), addigra haza is ért. Bepótoltam a délelőttöt és aludtam 3 óra hosszát. A délután végül punnyadással telt, pedig sütött a nap, de nem volt kedve az ősöknek menni sehova. Így itthon játszottunk, rosszalkodtunk is kicsit. Kristóftól kaptam a kezemre mert szétromboltam amit épített.. hát nem esett jól.. de neki sem az én tettem.

Hétfőn pedig életem első gyalogtúráját megettem a városba. Reggelről szakadt, anya meg elkenődött,mert muszály volt 11 után - miután felébredtem a délelőtti alvásból - elmenni a doktornénihez Kristóffal. De szerencsére mire leértünk már csak a tócsákkal találkoztunk. És mire végeztünk a doktor néninél a napocska is kezdett kifele kandikálni. Így gyalogolhattam. A babakocsi az autóba maradt,mert anya úgy gondolta a tócsák között nem lavírozik velem inkább visz kézbe.. (3 perc a rendelő). De visszafele jöhettem a kezét fogva és nagyon élveztem. Csak 2x engedtem el a kezét, de megértettem hogy meg kell fogni és nem hisztiztem, hanem nyúltam anya ujja után. A másik kezemmel meg Kristóf ujját fogtam és nagyon tetszett. Elsétáltunk virágot venni Andi néninek, Kristóf ovónénijének a névnapja alkalmából, vettünk a pékségbe kenyeret és jöttünk haza.
Délután játékkal telet, mert apu unokahugát Barbit vártuk, aki hozott nekünk meghívót a jövő pénteki ballagására. Én pedig hamar összebarátkoztam vele, a végén még puszit is adtam neki, mindenki el volt hülve rajta,mert hát a ritkán látott emberekkel nem vagyok ennyire barátkozós fajta. Ha valaki hozzám szól lesütöm a szemem vagy anya vállába fúrom a fejem. Ha pedig hozzám mernek érni, vagy fel akarnak venni, akkor már visítok is mint a kismalac. :)

Reggelről szép napsütéses időre ébredtünk. Így vidáman vittük Kristófot az oviba. Voltunk utána a piacon, a rossmannba, a dm-be. Találkoztunk keresztanyuval, vettünk ajándékot Barbinak, aztán hazajöttünk. Reggel már fél 7kor fent voltunk mind a ketten Kristóffal, így anya félt,hogy nem fogom bírni a délelőtti körutat, de semmi gond nem volt. Fél 10-re viszont már aludtam is.
Délután pedig gyors iramban autóval összeszedtük Kristófot és apát, aztán már mentünk is mamáékhoz, akik hétfőn este érkeztek haza Erdélyből.
Kaptam egy édes tolható csigát tőlük, nagyon tetszett, és egy szép szalmafonatból készült kiskosarat. Kristóf pedig egy sakktáblát,mert mostanában többször is volt, hogy papával sakkozgattak, és elég sok bábunak a lépését megtanulta már.
Jót játszottunk kint az udvaron, előkerültek végre a tavaly padlásra elrakott játékok is. Sajnos az amúgy is csorba babakocsit pénteken Kristóf sikeresen eltörte, de anyának elszébe jutott, hogy van egy "járássegítő" kis szerkezet, amit bent szoktam tologatni, és azt most kihozta az udvarra. A nyuszis motromat még mindig nem akarom használni, bezzeg Kristóf bicójára ráülnék, ha elérném..
Fél 7 után értünk haza, úgyhogy már csak egy gyors rendrakásra jutott idő és mentünk is pancsizni.