Laryngitis, bronchitis.. 3 nap kórház

Csütörtök este készült a kép, apának is elküldtük, hogy lásson bennünket. Ugye hogy még csak betegnek sem nézek ki???



Ma hazajöttünk, hogy meggyógyultam és jól vagyok az még túlzás, de szerencsére annyira rosszul sem voltam és nem kínoztak agyon. Sópipáztam, vért vettek és anya azzal a fránya orrszívással nyaggatott folyton.. Na meg a pisiszacsival, de ezek a kisebb kellemetlenségek...
Holnap irány a házirovos, mert végre visszajött szabiról.. És jó lenne már ha én meg Kristóf is túljutnánk ezen a náthán.. mert már nagyon elég belőle...


Szóval. Csütörtökön még a városban voltunk délelőtt, de estére a köhögésem olyan szintre jutott,hogy fürdés után 40 percen keresztül folyamatosan rámtörtek a szűnni nem akaró rohamok, azaz már egybefüggővé vált a dolog és öklendezni is elkezdtem. Kristóf várta hogy anya meséljen, anya meg kétségbe volt esve,mert semmi sem használt. Aztán telefon keresztapunak, aki rögtön jött is értünk - mert hát papa éppen aznap adta el az autóját és így nem tudott volna jönni - Kristófra pedig addig Anikót kértük meg így este háromnegyed 9kor hogy vigyázzon rá. Elköszöntünk tesótól és mentünk az ügyeletre. Ahol az elős reakciója a kis doktor néninek persze az volt, hogy anyuci túlreagálja a dolgot és biztos az arcüregből csorog a váladék, azért köhög ez a gyerek.. Na aztán bemutattam.. mármint hogy hogyan is köhögök. Akkor már a doktornéni is felvonta a szemöldökét... Meghallgatott megnézett kikérdezte anyát. És hát a torokgyulladásomból heveny gégegyulladás és légcsőhurut lett.. Kaptam egy kúpot, egyből sópipázni küldtek és vért vettek a doktornénik, amit nagyon utáltam. Anya pedig megtudta hogy minimum 3 éjszakára be kell költöznünk a "hotelba, tengerparti sóslevegőt szívni" . A szerencse a szerencsétlenségben, hogy itt meg van a lehetősége a szülőnek hogy a gyermek mellett maradjon, hacsak nincs teltház, és nincs szükség a csecsemőágyak mellett elhelyezett felnőtt ágyakra egy nagyobbacska gyereknek. Hát most nem volt. Így anyával egymás mellett kaptunk 1-1 ágyat. És mivel sajnos én nem szopizok, így anya napi kemény 2500ft-ért élvezhette a "kórház-hotel" vendégszeretetét és vigyázhatott rám. Apát végül éjfél körül felhívtuk és elmondta neki anya hogy mi a helyzet. Én addigra már aludtam, bár egész éjjel sokat köhögtem. MÁsnap már jobb volt. Szakadt fel a cuccos. Sokat inhaláltunk és kaptam köptetőt. Más kezelésre szerencsére nem volt szükség,mert nem jutott olyan stádiumig el ez a hurut. Nem hánytam, nem volt a székletemmel sem gond, szépen ettem is, bármit amit anya adott.. Na mondjuk a pépes étrendnek kimondott kórházi kosztot inkább hagyjuk.. mikor a fokhagymás felvágottat nekem is hozták kenyérrel, csak éppen egy kis vajjal összedarálták.. :s De anya gondoskodott róla hogy legyen mit ennem. Na meg keresztapu, aki 3x fordult akkor este, vagy inkább már éjjel, hogy mindenünk meglegyen. Apa is hazaért péntek estére és jött is hozzánk egyből. Kristófra pedig azon az éjjelen mama vigyázott, akit szintén keresztapu hozott be Kosdról. Másnap pedig a tesó kibuszozott mamával és ott töltötte a hétvégét. Végül apa is kint aludt péntek és szombat este is hogy tesóval legyen és ne itthon az üres lakásban. Vasárnap délelőtt fél 11re már itthon voltunk, de mivel a nappali alvásaim kész káoszok voltak a kórházban, nagyon elfáradtam és egészen negyed 3-ig aludtam ma. A szerencs,hogy éjjel tudtam a kórházban is aludni. Annak ellenére is,hogy az utolsó éjjel kaptunk egy kis sorstársat, aki csak 7 hónapos volt és rosszabb állapotban mint én. Szegény délután 4 órán keresztül szinte végig sírt még az infúzió lement neki... :( És hát éjszaka is rengeteget sírt, anyucija sokat járkált vele.. De engem nem zavart, én hősiesen aludtam este fél 8tól reggel 7-ig.


A lefoglalásom volt a nehezebb feladat,mert hát mentem volna, és nem lehetettt. A rácsos ágy fogsága meg nem töltött el nagy örömmel... De végül túljutottunk rajta. És most reméli anya hogy sikerül mindent itthonra beszereznie, amivel megelőzhetjük a következő kórházi tartózkodást. Holnap pedig talán a doktornéni is mond okosat. Mert hát hazaadtak, de egyáltalán senki nem mondta anyának, hogy hogyan tovább, és most mi legyen,mert hát az orrom még mindig tele nagyon, és alvásnál még mindig köhögök, csak szépen felszakadóan, nem olyan ugató száraz, fárasztó köhögéssel...