A kedvem töretlen...

Kórházban készült képeket csatolt anya. Szerencsére ezeken is látszik azért,hogy nem voltam elhagyatott, szomorú baba...

Szerencsére azzal semmi gond nincsen. Anya orrotszív sokszor, amit utálok - és mostmár a porszívós orrszívót bevetve, hogy tényleg jöjjön ki a trutyi - meg kapom a köptetőmet és a cseppeket amit a doktornénim felírt. Kiváltottunk egy gépet is amivel hideg sós párát tudunk csinálni, és ezzel inhalálok naponta 3x. Ma már úgy érzi anya hogy jobb a helyzet, a délelőtti és a déli alvásnál (ami mondjuk igen érdekesen alakult) nem köhögtem úgy mint tegnap.. Reméljük mostmár tényleg elmúlnak ezek a nyavaják rólam.
Hétfőn voltunk a doktornénimnél, és mivel 2 hét után először rendelt, anyának volt egy sejtése, hogy ezren lesznek, és szerencséjére negyed 10kor (10 van rendelés) fel tudta az aszisztensnénit hívni és kapott időpontot. Így nem kellett csak pár percet várjunk a dugig tele lévő váróban szerencsére. Bár még így is mire megvettük amit kellett, kiváltottuk a gyógyszereket, a gyógyászati segédeszköz boltban a gépet, addigra már 1 óra volt. Én viszonylag hamar ágyba kerültem és aludtam is fél 4ig.. Ahogy felkeltünk és megettük az uzsit jöttek is papa és mama és itt voltak velünk kicsit délután.
Ma pedig Simák papa ugrott be ebéd előtt hozzám, hogy lássa hogy vagyok és hozott nekem meg Kristófnak banánt.
Holnap pedig mamáékhoz megyünk már reggel, és reméljük tényleg esni fog a hó, ahogyan jósolták,mert akkor egy nagyot hancúrozhatunk kint megint. Anyáék tervezik hogy délután kicsit magunkra hagynak mamáékkal és elmennek Pestre, de az időjárás még közbeszólhat...