'Anya, nézd! Sáros.."

Ez így nem is tűnik olyan viccesnek, ahogy a címben szerepel. A történet lényege az,hogy ma este már sötét volt mikor kiléptünk a Pólus ajtaján. Kristóf az eget fürkészte, a holdat nézte és mondta hogy már nincs is beborulva. Az égen nem volt összefüggő felhő, hanem kicsi felhők úsztak, több is. ÉN is felnéztem és ekkor hangzott el ez a mondat! :D " Anya, nézd, sáros!" Mert hát az égen az úszó kicsi felhők valóban a sötétben úgy néztek ki mintha sárkupacok lennének! Anyának nagyon tetszett! :D

Ma a délelőttünk egyébként úgy indult, hogy anya azt tervezte összecsomagol és bebújik egy barlangba valami magas hegyen.. Mindenért hisztiztem! Folyamatosan ordítottam.. Hol azért mert fel kellett ülni az ágyra hogy apa porszívózzon, hol azért mert beküldtek a küszöbön túlra a szőnyegre,mert apa fúrt két lyukat a konyhában a biciklim vázán, hogy egy másik merevítőt odacsavarozzon,mert az előző eltört.. Hol azért mert enni kellett, hol azért mert azt mondták akkor menjek aludni ha nem vagyok éhes! HOl azért mert anya azt mondta nem állhatok fel az ágyon! Az őrületbe kergettem őket.. Azt hitték az alvás után jobb lesz, de utána meg azért cirkuszoltam hogy bár szívesen elmegyek pancsizni, de nem akarom a pulcsit felvenni, aztán meg ne apa hanem anya adja rám a cipőmet... ááááááááááááááááá Anya már sikítani tudott volna, na de apa is tépkedte a maradék pár szál haját!!
Aztán végre elindultunk, de voltunk olyan szerencsétlenek, hogy 14-én márciusban mindenki úgy tervezte csobban egyet!!! :( Így mi nem tudtunk,mert a sorban is több mint 100 embert állt, be meg már csak 100-at engedte és kitették a megtelt táblát! :( ÉN annyira nem, Kristóf jobban el volt kenődve! Aztán a Pólusban kötöttünk ki, ahol minden autót, repülőt, azt a pénzdobálós fajtát ki akartam próbálni.. Arról még viszonylag hamar és hang nélkül lebeszéltek az ősök. A játszóház meg kimondottan nagyon bejött nekem is! Csúszdáztam, másztam, még egy magasabban lévő csúszdát is kinéztem magamnak és ahhoz is simán felmentem és lecsúsztam. Volt egy kislány aki segített és megfogott meg vigyázott rám! Azaz csak akart,mert én inkább egyedül szerettem volna. Aztán autóztam,meg motoroztam, meg ugráló csacsiztam, aztán felfedeztem a babakonyhát.. Na itt történt a szívszaggató eset, amikor éktelen rugdosásba és ordításba kellett kezdenem, ugyanis anyám próbált kicsit győzködni, de aztán mivel csak hajtogattam hogy én még nem megyek sehova, felkapott és vitt! Botor mód!!!! Ordítottam úgy, hogy a bácsi mellettünk nem tudott telefonálni.. Pirult is jóanyám! Aztán egy kis szendvics, tea, és az hogy letettek és mehettem jobb belátásra térített.. Utána még egy cipőboltban is jártunk, ahol eredetileg semmit nem akartak az ősök nekem, de a végén mégis kaptam egy pár cipőt.. Hazafele tartva még leragadtunk a jéghoki pályánál, ahol 6 bácsi lökdöste a korongot.. Na onnan anya már cselesebben rángatott el. Elkezdett öltöztetni és mondta hogy hideg van itt, fel kell venni.. aztán felkapott és már ment is vele a kijárat felé! :D:D






És ha már időrendben hátrafele haladok, a vasárnapunk mamáéknál is nagyon jól sikerült. Délelőtt végre motorzohattam kint az udvaron. Labdáztam is, meg hintáztam is, nagyon jó volt.. Sőt a távirányítós nagy autóval is próbálkoztam Liliével és Krsitóféval is. Innen okosan megértettük mind a hárman hogy ebédidő, és be kell menni és szépen rendbehagytunk az udvaron mindent. Aztán délután már bent játszottunk, legóztunk, bohóckodtunk, főztünk, babáztunk, zenét hallgattunk. Fini vacsit rittyentettek a felnőttek, amiből én csak a tojáskából kaptam,mert anya a sóskafőzit vette elő nekem.. Annyira nem is jött be, de azért éhen nem maradtam. A tejcsi már itthon csúszott és az alvás is hamar ment!