2011. november 27., vasárnap
A nő
Na de nagyon, és a makrancosabbik fajtából ám. Mostanában anyát az őrületbe kergetem egyes hisztijeimmel, vagy azzal,hogy megállok változóan frankó helyeken és összepisilem magam.. pl. a wc előtt letolt nadrággal.. vagy a szoba közepén.. és a legjobb a sószoba közepén ejtett pisis esetem volt. Anya csak nézett, égett és a haját tépte. Még jó,hogy a néni tudott ruhát adni nekem - egy másik kislány ruháját kaptam kölcsön - és vigyázott ránk, még anya - 10 percre van - hazarohant váltóruháért nekem.. Tiszta őrület vagyok.
Ugyan akkor meg hízelgek, mondom hogy szeretlek.. anyának, apának és Kristófnak, mamának, keresztanyunak, keresztapunak is, csak úgy magamtól, gyakran, amikor az eszembe jut. Na és bújok! Ez nagyon jó, anya ilyenkor elolvad és megdajkál. De amikor a raplis boszorkány előbújik belőlem akkor készen van.
Apa belekezdett a 12 órázásba. Nem nagyon értjük a dolgot. Főleg hogy ebben a hónapban a hétvégeken főleg éjszakás. A múlt héten péntek, szombaton, most szombat és vasárnap éjszaka dolgozik és nem nagyon tudok vele mit kezdeni,hogy nincs itt. Délelőtt pedig gyakoroljuk a csendes játékot, és a veszekedés mentes létet. Anyának is jó lecke,mert ő sem kiabálhat ám velünk - hangosan! : D A múlt szombatot a könyvtárban és a tescoban töltöttük, így gyorsan és hasznosan ment az idő, apa meg aludt egész délelőtt. Most itthon voltunk, vasárnap lévén, nem túl sok program adódott itt a városban. Apu meg nem is nagyon tudott aludni. Délben tudott volna, de 3 órakor ébresztőt fújtunk,mert 4-re jegyünk volt az Alma együttes koncertjére.
Telt ház volt, a számok jók voltak amit játszottak, járt a lábunk, élveztem én is, de több volt a sztorizás, a szöveg, mint a zene és ez anyának nem tetszett. Utána apát elfuvaroztuk a munkába, mi pedig jöttünk haza vacsizni, mesézni, fürdeni, hajat mostani és aludni.
Holnap pedig indul egy újabb hét, beköszönt a december és közeleg a mikulás. Ma délben ugyan kimaradt, de este ahogy hazaértünk meggyújtottuk az első gyertyákat anya ádventi koszorúján. Kristóf pedig már kérdezte anyától, hogy mikor fog előkerülni a kismackó története, aki a kis Jézushoz igyekszik az állatok ajándékával. ÉN még nem értettem miről van szó, tavaly kicsi voltam hozzá, de már kíváncsian várom. 1-jén a naptár is odakerül az ádventi koszorú mellé az asztalra.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Akkor össze lehetne kötni titeket Marcival.Ő ugyan nem kislány,de simán bevág egy olyan hisztit hogy csak nézek.Akaratos,mindig a másikra akarja erőltetni amit Ő szeretne.Na persze ebből nagy balhék szoktak lenni Bencével.Épp az előbb kaptam idegbajt tőlük,ugyhogy inkább ideültem lehiggadni kicsit,de lehet hogy egy doboz magne b6 jobb lett volna.Na most jól elpanaszoltam magam.....
VálaszTörlésBeus