Sószoba

Ismét itt kötöttünk ki. Bár ez nem is annyira rossz,mert anya talált egy új, szupi helyet, ahol játszani is lehet. Van egy nagy homokozó tele sóval. Kis edények, járművek, lapát, villa, kanál, építőkockák, figurák. Mesekönyv, lapok és színesceruzák is vannak a kisasztalon. VAn két felfújt lovacska amin ugrálni lehet. Kellemes a klíma és tényleg jó érzés eltölteni odabent 50 percet. Még bent vagyunk szinte nem is jön rám a köhögés, csak a vége fele amikorra megtelik az orrocskám a cuccossal.
Kihívtuk a doki nénit szerdán,mert anya szeretett volna nyugiban beszélgetni vele. Mert ez állapot tarthatatlan már! Hulla volt szegény de én is,mert a héten nem túl sokat aludtunk sem éjjel, sem délben.. Most sem tökéletes a helyzet de a kedd és szerda éjszakához képest sokkal jobb..
A doki néni megnézett és meghallgatott és azt mondat, hogy csak az arcüreg az orr a ludas a folyamatosan fennálló köhögésben és náthában. látta hogy a manduláim meg vannak duzzadva és szerinte az orrmanduláim is így néznek ki. És mivel nem tudnak tökéletesen kiürülni, pang a váladék ami fenttartja a köhögés és a taknyolást.. :( Két homeopátiás szer került így elő újra, amit egészen a jóidő beálltáig adni fog nekem anya. És innentől hetente 1x a sókamrába is megyünk majd, amint sikerül ezt sok sűrű váladékot kiszabadítani onnan. Addig pedig minden nap mikor csak tehetjük. Voltunk pénteken és szombaton - vasárnap és hétfőn nincsenek nyitva - de kedden, szerdán, csütörtökön biztos megyünk még. Reméljük ez így segít,mert a doktor néni szerint nem feltételen kell kivenni a mandulákat,mert Kristófnak is szépen az életkor előrehaladtálva visszahúzódtak normális méretűekre.

A hetünk tehát nagyon nehezen telt el, főleg hogy apa influenzás lett. Így anyára maradt minden,mert apát maszkkal és erőszakkal is igyekezett tőlünk távol tartani. Még aludni is a nappaliba lett száműzve apa, mi meg szenvedtünk fent az emeleten egész éjszaka...

Szombaton viszont mivel apa jól volt, anya megkockáztatta, hogy mamáék idegeire menjünk kicsit. Főleg hogy már dédi is hazaérkezett a kórházból és lassan 1 hónapja nem látott bennünket. Így a reggeli sókúra után mentünk is Kosdra. Örülünk egymásnak, játszottunk egy jót délelőtt. Aztán ebéd után ment a szenvedés alvás helyett... :( Anyáék közben leléptek, és nagyon jól érezték magukat. Egy szenzációs előadást láttak (mindenkinek ajánlani tudom aki jót akar nevetni és egy romantikus darabot sok zenével és zseniális alakítással szeretne látni. Centrál színház: Fekete Péter. :) )
Mire a vacsinak vége lett, haza is értek anyáék. Addig pedig egy jót sétáltunk is a faluban papával és mamával a fini napsütésben. Kellemes volt. Délután pedig építettünk, főztünk, dominóval játszottunk és babáztunk is. És még mama is rávette magát hogy kiszívja az orromat,mert látta hogy tényleg muszály. :)

Itthon már csak egy pohár tecsi és fürdés volt hátra és mentünk is az ágyikóba hulla fáradtan. Az éjszaka sem telt el sajnos orrszívás nélkül, de kevesebbszer kellett anyának felvernie, aminek igazán örültem. Fél 9kor jött reggel ébreszteni ami nem nagyon tetszett... De mostanában a déli alvások nagyon nem működnek rendesen, amit anya eddig a náthára fogott, de lassan úgy érzi, hogy a reggeli keléseket meg kell húznia fél 8kor, ha azt szeretné hogy délben pihenjek másfél, két óra hosszát még egy kicsit.

Délelőtt meséztünk, én is olvastam a mesekönyvet nagy átéléssel. :D Zenéltünk Kristóffal, segítettünk apának porszívózni, rajzotunk és kicsit egymás idegeire is mentünk. A szövegem több mint haláli már. HOsszú, összetett mondatok. Több mondat egymás után.. mesélek, mondom, kérdezek, kikövetelem a figyelmet és szövegelek ezerrel. Minden érdekel: MI ez?? És mindent tudni szeretnék a nevén nevezni. :) És egyre érthetőbben, szebben fejezem ki magamat. :D