2010 NOSZVAJ - Életem első nyaralása II.

KÖRHINTA ÉS ERDEI SÉTA (augusztus 15-16)


Vasárnap reggel jó sokáig aludtam, anya ébresztett 8 órakor. Délelőtt az udvaron voltunk. Az előző éjszakai eső ellenére kimerészkedtünk. Láttunk csigákat is és próbáltunk tüzet rakni, ami aztán apának nem sikerült. Anya viszont nagyon fini pisztrángot készített ebédre, nekem nagyon ízelett. Nem győztem tátogni és nyammogni hozzá. A paradicsom is szépen csúszik már, nem ökledezem rajta. Sőt, egyre több mindent ügyesen megeszek, bár rágni még annyira nem vagyok hajlandó, de már van hogy próbálkozom vele. Alul és felül is megvan a 4-4 fogam és a nagy rágófogaim is mind a 4. Tehát már lenne azért mivel rágicsálni.




A déli alvásom kicsit rövidebb lett ma, de nem estünk kétségbe hanem elindultunk egyből hogy Egerbe jussunk és fel tudjunk ülni a kisvonatra, amivel aztán a végén nem jutottunk el a Szépasszony-völgybe,mert aznap nem járt.. :( Én annyira még nem értettem, bár mostmár amint sínt látok mondogatom hogy "sssss". EGyre több szót és több mindent megtanultam. Amint egy kutyát látok mondom hogy "vau-vau" és már mutatom is anyának hogy a fenekembe harap és mondom hozzá hogy "hamm-hamm". Anya szerint meg kell zabálni. Anya és apa szavaimat is tökéletesítettem a nyaralás alatt. Már nem egyszerűsítem le és hívom apát "ap"-nak, hanem édesen mondom neki hogy "apa", na de ezt egész nap, felváltva.. És ha babát látok, akkor mutatom hogy baba, ha alszik akkor azt is hozzáteszem hogy búva.. A lovacskára mondom hogy "gyiá", a kacsának hogy "háp-háp".
Szóval vonatozás helyett autóval mentünk el a Szépasszony-völgyébe. Aztán én babakocsiba kerültem és mentünk egy kört a pincék körül.



De a legboldogabb akkor voltam amikor Kristóf mondta hogy ő szeretne körhintázni és persze mivel én sem maradhatok ki már semmiből, egyből mutatok magamra és mondom "én", így mellé ültem, apa mögénk és ment a hinta.. 2-3 körig csak néztem, de aztán ahogy anya integetett és bohóckodott, nevettem és integettem neki. Nagyon tetszett. Mikor leszálltunk már nyúltam is egy másik után és mentem volna vissza..
Aztán a délután többi részét az eső húzta keresztül és otthon kötöttünk ki. Játszottunk, vacsiztunk, meséztünk, tv-ztünk és pancsi után mentünk aludni. Éjjel egyszer sem keltem fel, sőt az első napon, érkezés után úgy aludtam 2,5 órát mintha a saját ágyamban lennék. Végig a baba volt a hálótársam, kerestem mikor aludni mentem és hason fekve ölelve aludtam el. Mikor felkeltem pedig mindig megkerestem, ölelgettem, a kezét rágtam. Anya örült,hogy elvittük magunkkal,mert nagy játszótárs volt a guruló csigával együtt amit tolni lehetett..


Aztán hétfőn reggel újra felkerekedtünk és megindultunk a Szalajka-völgy irányába, Szilvásvárad felé. Először az idő megilyesztett bennünket, de mikor a vonatot megláttuk mi már boldogok voltunk Kristóffal. Vittük a babakocsit is, de a végén nem is az én fenekemet, hanem az anya álltal megpakolt irdatlan nehéz hátizsákot cipelte.. :) Én bírtam a terepezést! Viszont az oda-vissza vonatúton jó szolgálatot tett. És biztonságosabbnak éreztem én is,mert felfele menet anya kivett,hogy nézzem kicsit a tájat, de hamar visszakéretszkedtem a babakocsiba, mivel így csak tényleg annyira zötyögtem, mint ha autóba ülnék.

Felérve a végállomásra felsétáltunk a tóhoz aztán az ősember-barlang felé is megindultunk, de rám és persze a babakocsira való tekintettel - vagy a lusta ősök csak erre hivatkoztak? :) - nem mentünk fel. Anyáék azt mondták néhány év múlva majd eljövünk újra és akkor már mind a ketten érteni és élvezni fogjuk a barlangot és annak történelmi jelentőségét. De a forrást megnéztük.

Utána pedig lefele indultunk meg a túristaúton. Egészen a fátyol vízesésig. A cél előtt nem sokkal egy meredekebb szakasz jött, ahol anya leparkolt a babakocsit egy nagy fa mögött és anélkül mentünk lejebb.

És jó kedvemben is találtak az ősök,mert hajlandó voltam Kristófot ölelgetni. Így anya kedvére készíthetett rólunk közös képet. Ez azért nem mindig szokott sikerülni ilyen simán. :)

Aztán apa eredeti tervét anya megvétózta és a fátyol vízeséstől visszafele vettük az utunkat ahogy megláttuk a vonatot, ami éppen a tisztásra érkezett és 10 perc múlva indult vissza. Így ismét vonatoztunk egyet, mostmár nyitott kocsikon utazva.

fél 2 is elmúlt már mire hazaértünk. Anya gyorsan megmelegítette nekem a tökfőzit, belémkanalazta és már mentem is aludni. Fél 4kor ébredtem meg akkor már anya segítségével,mert félt, hogy az esténk így nagyon el fog csúszni. Kint töltöttük a délutánt is. HIntáztunk, jót játszottunk Kristóffal.

Aztán még elsétáltunk a háztól 5 percre lévő sziklalakásokat is megnézni. Egy néni beengedett bennünket és megnéztük a domboldalban kivájt üregeket, amik lakásként szolgáltak régen, most pedig egy alkotótelep működik itt néha. Én örömmel bújkáltam az üregekben, lyukakban és persze minden kőre fel kellett azonnal másznom ahova Kristóf felment. Megálltam, jajgattam és nyögtem még valaki nem segített rajtam. :)

Aztán este folytatódott a kaland. Esett már az eső mire visszértünk a szállásra, szerencsére langyos nyári esőként indult, de égzengés lett belőle, és jég is esett. Na meg áramszünet is lett. Ezeken a képeken éppen annyi világosságunk volt, ami a sötétedő udvarról beszűrődött. Nekem pedig nagyon tetszett az elemlámpa, főleg amikor rájöttem hogy is kell tekergetni. A fotók teljes sötétségben készültek, áramszünet alatt...

De azért nem kellett hideg vízben fürdenünk és vacsi nélkül sem maradtunk, minden megoldódott mire eljött a 7 óra. :)