Unatkoztam Kristóf nélkül

Keddtől Kristóf ismét oviba járt. Én meg nem igazán találtam a helyem itthon. Anya idegeire igyekeztem megnni. És persze kedd reggel rendesen zokonvettem, hogy anya nem hagyott 8ig aludni,hanem negyed 8kor fel mert ébreszteni. Jó morci voltam onnantól kezdve. Folyton kapaszkodtam vagy pedig földhöz vagdostam magam és sírtam kedden.. Anyának már a haja hullott rendesen estére.
Szerdán szerencsére mamákhoz mentünk reggel, így az udvaron nagyon jól eljátszottam egész délelőtt. Csak fél 11 fele kerestem anyámat és mentem is befele, mint aki tudja pontosan hogy anya főzi a nokedlit az ebédhez és ott megtalálom. Aztán bújtam a seggébe végig.. Úgyhogy az én ebédem gyorsban hűtésre került,hogy enni tudjak és aludni menni. Így már fél 12kor (akár kedden itthon) és 3 órakor anya úgy ébresztett fel, hogy elég a mormota létből. Mondjuk 3 és fél óra alvás után már nem veszem zokon ha felkelt anya. Adom is egyből a cumit és már állok is fel hogy kivegyen. Délután folytattuk kint a játékot, főleg hogy Kristóf is befutott közben. Ebédre fini meggyszószt ettem husival és krumplival, amiből vacsira is repetáztam. Hazaérve már csak a szokásos dolgokra volt idő.
A csütörtöki napom kellemesen kezdődött mert Anikóval játszhattam még anya elvitte Kristófot az oviba meg elment a dokihoz. Aztán jött a fekete leves. Mert utána együtt indultunk el és a védőnéniél kötöttünk ki. A méreckedés még csak haggyán. Ráálltam a mérlegre.: 11,4kg, aztán odaálltam a falhoz is és hagytam hogy megmérjenek: 83cm. A doktornéninek kedvesen mosolyogtam és mutogattam... Na aztán anya felvett és mind a két vállamba beledöftél a tűt... :( Pedig még köhögök és taknyolok, de a doki néni szerint ez nem számít, a lényeg hogy lázas ne legyek... Hát reméljük,hogy tényleg nem számít és ha 1 hónap múlva meg megkapom a 18 hós oltást, utána nem leszek egész nyáron beteg.. Ez ugyanis a 15 hós oltás volt, amivel én elcsúsztam,mert a másik dokinéni azt tanácsolta hogy az immunrendszeremnek helyre kellene állnia mielőtt felborítjuk (a homeopátiás doktornő). De a dokinénim már nagyon rossz szemmel nézett anyára meg apára is,hogy még mindig nem lettem beoltva... így végül muszály volt. Sírtam is egy kicsit, de kint hamar megvígasztalódtam. A doktornénitől még egy majmocskát is kaptam matricában.
Itthon szenvedtem még egy kört, a keddi műsor párját adtam elő, aztán mentem aludni. És fel sem tünt hogy közben anya lelépett egy fél órára és elment Kristófért. Délután is bömböltem és hisztiztem tovább,mert alig hogy megjött apa, utána leléptek Kristóffal, engem meg itthon hagytak! :(
A mai napunk viszont szuper volt,mert reggel mentünk Lilikéhez.

Délelőtt is jót játszottunk az udvaron, csak 11 óra fele kezdtem anyám fenekébe bújni. Addig homokoztam, babakocsiztam, motorozni próbáltam, ja és a csúszdát is megkörnyékeztem egyedül és már majdnem a tetején voltam mire anyám észrevett, és a frász jött rá.. :)

Délben fini krumplifőzeléket ettem, amit még előző este főzött anya, és aztán nyugovóra tértem. 3 órakor ébresztett anya ismételten. Addig nyomtam a szunyát.

Felébredve benyomtam 2 banánt, aztán folytatódott a játék kint az udvaron.

Hazaérve megint ott lettem hagyva,mert Kristóf és apa cirkuszba mentek, én meg maradtam anyámnak nyűglődni. Néha elvoltam 5-10 percig, molyoltam játszottam, énekelgettem. Aztán gondoltam egyet és másztam anya fenekébe és nyafogtam, sírtam.

Egyre többet iszom mióta ilyen meleg van, aminek anya örül. És gyönyörűen megy pohárból. Nem is foglalkozik anya mostmár a csőrössel, tudomásul vette hogy az nekem nem jön be. Csak az esti tejcsit kapom cumisüvegből lefekvés előtt, minden mást pohárból iszom. Már nekem is van szép kis micimacis üvegpoharam, mint Kristófnak.