Eltelt egy hét

És nem tartozik a legkönnyebbek közé. Múlt pénteken mamáéknál voltunk, de mivel mama alig bírt a lábára állni,mert előző nap elesett, így nem tudott bennünket tartósan bevállalni. Szombaton apa gyerekei voltunk, anya még mindig csak igyekezett magához térni. A láza lement, de iszonyat köhögés folytogatta, már szinte fulladozott éjszaka.. Leköltözött a nappaliba, hogy ne köhögje tele bacikkal az emeletet éjszaka. És napközben is ezerszer szellőztettek az ősök..
Én köhögtem.. köhögök még most is.. Mellé pedig ezerrel fogzok. Ordítok, dobálom magam, visítok és nem hagyom sem dajkálni, sem megnyugatatni magam. Az orrszívással tele a bugyrom, az orr és szemcseppekkel is.. Most már biztos hogy az 5. fogam is kibújt, és a 6-at is már csak egy pici hártya válassza el. Most a változatosság kedvéért alul van az ínyem bekeményedve és megdavadva, de az őrlőfogaknál, viszont elvileg nem ők lennének a sorosok.. de hát ki tudja... Most jönnek egymás után, gondolják biztos, hogy le ne maradjanak valamiről.. bár én nem bánnám, ha egy kicsit komótosabban bújnának elő..

Vasárnaptól viszont anya nyakára szakadtunk,mert apa onnantól dolgozott.. Anya meg mint a félhalott igyekezett ebédet főzni és felügyelni ránk valamilyen szinten.. Nagyon nehéz volt. Főleg hogy a szeme majd le ragadt,mert aludni napokon keresztül nem tudott szinte semmit. Éjszaka apa kelt, orrotszívott, a sómaszkkal inhalált amikor rámjött a köhögési roham. Aztán viselte az ordításom amikor nem akartam visszaaludni. Pedig ilyen eddig nem fordult még elő, de az elmúlt két éjszaka ezzel jutalmaztam őket,mert folyton macerálnak és nem hagynak aludni..

Hétfőn anya felhívta a doki néninket, elmondta neki milyen vacakul van, és hogy mi sem vagyunk a toppon és megkérte ,hogy jöjjön és nézzen meg bennünket. Doki néni ellátta tanácsokkal, megnézett bennünket.. és sok szerencsét kívánt ahhoz,hogy mi ne kapjuk el az influenzát anyától...

Ma már apa szabin van, 4 napig velünk, és anya is alakul, csak a hangja valami borzasztó repedtfazék, és fekvő helyzetben a köhögés még mindig kínozza, bár kevésbé.

Én közben okos vagyok, szép vagyok, hisztis vagyok és értelmes vagyok.. na meg minden.
:) Rohanok teregetni, ha anya kezében meglátom a lavórt. Viszem az előkém a helyére, nem számít ha vizes és még a szárítóra kellene előbb tenni. :) Ha látom a tányérom és kanalam vigyorgok és tapsikolok.. hajtogatom hogy hamm-hamm.
Egyre több mindent mondok... brümmögök ha tolom az autót, mondom hogy búúú, beee, hamm, happa, anya, pá-pá és integetek is édesen ha van kedvem hozzá, ott, itt, nyamm-nyamm.. ha valami ízlik nagyon, baba és hozom a babát, puszi csak az ő kopasz fejére jár és ölelem ezerre.. brummogok, ugatok ha a macim vagy a kutyusom akad a kezembe, fújok,ha a lufit szeretném. A formabedobót imádom. Hozom, anya kinyitja kivesszük a formákat és úgy játszunk, hogy anya mutatja hova kell bedobni én meg bedomom. MÉg a szív formát is addig forgatom még be nem talál a lyukba.. Egyedül nem vagyok ilyen kitartó, de így közösen 4-5x is képes vagyok nevetve újra és újra kezdeni. És árulkodok. Apa rámszólt hogy tegyem le a telefontokot. Erre letettem és elmentem anyának mondtam "hö,hö". Anya kérdezte mi a baj, mutassam.. Elvezettem a telefontartóhoz és mutatttam meg mondtam hogy apa.. :) Nagyon lesem Kristófot hogy mit csinál és próbálom utánozni. MIkor felkelek és meglátok valakit már nyújtom is legtöbbször a cumimat neki, hogy tegye le. A hálózsákból bármelyikből pillanatok alatt kihámozom magam. Akár lentről akár fentről nyílik a cipzárja.. Anya már biztostűvel tűzi meg belülről,hogy ne tudjam a kocsit felhúzni rajta. Tudok direkt, játékból elesni. Ezt is ellestem Kristóftól. És van hogy mikor nyomom a kakit és anya kérdezi, hogy van kaki, kivesszük? akkor én nyúlok a nadrágomhoz, nyögök hozzá és megyek a pelenkázótáskához, szedem ki a cuccokat. :)

Keddtől viszont megint magunk leszünk, 3-an. Apa elutazik 4 napra.. Reméljük azért erről az időszakról már vidámabb beszámolóval jöhetünk.