Ádvent 3. vasárnapja

Anya apu telefonjával készített képet rólunk az ádventi koszorú mellett. Bizony,már a 3. vasárnapnál tartunk. Nagyon közeleg a karácsony. Nekem nagyon tetszettt a koszorú, csak mondogattam hogy "ah". Ezt nagyon tudom mondani és mutogatni hozzá. :D Fogdostam is rajta a masnit,meg azt a gyertyát amit még nem gyújtottak meg. :D

És mostmár megállíthatatlanul mászkálok. A konyha a kedvenc területem, de szerdán mamáéknál is nagyon élveztem hogy az étkezőben meg a konyhában is mehetek, csattog a gumis zoknitalpam a csempén. :) Az a legjobb! Úgyhogy ha csak valaki kiteszi a lábát a konyhába, tuti, hogy én sem maradok meg a szobában. És egyre jobban zokon veszem ám ha eltiltanak valahonnan. Ha nem fogdoshatom a vezetéket ami a konektorból jön ki, ha nem szedhetem le a videókazettát a polcról... tudok ám szájat görbíteni és nagy bőgésbe kezdeni... Egyre jobban kezd megnyilvánulni a kis egóm! Anya szerint fél év múlva jaj lesz neki, dupla kis egóval! :D

TEgnap itt voltak a Líviék.. nem nagyon emlékzetem már rájuk, de mostmár tuti,hogy megjegyeztem őket. Jöttem mentem, dumáltam, hoztam a formám, ők meg csak gyönyörködtek bennem.. :D Aztán Lacusék is itt voltak, ők is simiztek, de nem tudtak annyira figyelmesen bánni velem. Ők csak inkább húztak-vontak volna.

Ma pedig anya a konyhában ténykedett egész délelőtt, alig láttam valamit belőle.. :( Bezzeg az orromat ki tudta szívni, arra volt ideje... brrrrrrr Nagyon ordtok, amint hanyadt fektet a kanapén, tudom már mi jön.. De még mindig csorog egy kicsit, főleg reggel meg délelőtt.. Amúgy jól elvagyok.. ja és éjjel köhögök. De csak éjjel... :( Ki érti ezt... MÁs jele szerencsére nincs annak hogy beteg lennék.. reméljük ez már a tényleges gyógyulás útja. Most pedig jól kipihenem magam,hogy ha megjönnek keresztanyuék, akkor már teljes erővel tudjak a délutánra koncentrálni és jót játszani :D