Maja banánk megérkezett. Igaz a műtő fényében néhány perc leforgása alatt, de apa is ott volt, "mindent" látott, kezébe fogta, felvette videóra, és megnézte, hogy minden ujjacskája meg van-e.
3460g és 50cm. Sötét haj, kék szemek, kerek kis fej, hosszú ujjacskák, pici száj és pisze nózi. :)
Itt van! Nagy öröm ez nekünk.. bár nekem nagy fájdalom is... Nem az hogy megszületett,hanem az előttem álló néhány hét. Rettentően nyűglódtünk a kórházban, tejci alig, a babáknak semmi ptólást nem adtak csak tiszta vizet.. :( Az utolsó két nap szinte összefüggően cicin votl vagy ordított szegény, a szívem szakadt meg. Most próbálgatjuk az itthoni létet. Igyekszünk tejcit csinálni, de hát addig is enni kell valamit. A császár minden kínja az ami még megkeseríti a napokat, főleg hogy így Kristóffal szinte foglalkozni sem tudok. Nem birok ülni, állni, feküdni, mozogni.. de hát biztos vannak akik ezt jól tudják... Apa a héten itthon, aki rengeteget segít, de a jövő héttől félek kissé, mert szegény nagymami is a kórházi ágyat nyomta velünk együtt, és ő még haza sem jöhetett.
Mi 19-én reggel feküdtünk be, még akkor is drukkolt mindeki, hogy talán elindul.. hát túl jó volt odabent. És vasárnap 25-én reggel indulhattunk haza. Jött papa, keresztanyuék is velünk. Sokat segítettek, hoztak fini ebédet, segítettek haazacuccolni. Papa pedig vigyázott Kristófra. Mamától is elköszöntünk a kórházban és ő is megdajkálta picit a lányt.
Szóval jól vagyunk, nem egyszerű a császáros 2gyerekes anyuka lét, de igyekszünk itt lenni és hírt adni magunkról! Köszönjük, hogy ennyien szerettek!
Mi imádjuk mind a két manót!!! :) És Kristóf sem tudja, hogy törje magát, hol segítsen, ha elmegy első dolga, hogy Maját keresi mikor megérkeznek és mindent tudni akar mi miért történik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése