Pénteken végre (május 23-án) a doktorbácsi is megerősítette ,hogy növekszel odabent. Láttalak is a képernyőn, bár még csak egy nagy labdacsban két kis pontocska voltál, de már addigra én is biztosan éreztem, hogy ott vagy. A melleim rettentően érzékenyek lettek,és az émelygés, hányinger is rámköszöntött, akár csak mikor a testvéredet vártam.
Ezen a napon Kristóf is megtudta, hogy egy pici baba van anya pocijában, és hogy karácsony után nem sokkal fog közénk érkezni. Pontosan január közepén valamikor, de ez így még számára megfoghatatlan időpont. A karácsonyt, mint ünnepet jobban értette..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése